– Melegem van, Jarvis – szólalt meg Tony Stark. Valójában éppen Iron Man volt, hiszen páncéljában száguldott világmentő célja felé. Szerette megmenteni a világot. Egyrészt jó érzés volt, másrészt égő lett volna, ha nem sikerül. Igaz, néha kihagyott egy-két alkalmat, ott van Hulk neki is lehet egyszer-egyszer dolga, de a legtöbb megmentésben azért benne volt.
– Nincs meleged – válaszolt Jarvis, az AI asszisztense.
– De igen.
– De nem.
– Jarvis, ne pofázz vissza. Azt mondtam, hogy melegem van.
– Tényleg azt mondtad.
– Akkor?
– Mi akkor?
Jarvis az utolsó időkben idegesítő volt. Ennek utána kell majd néznem a világmegmentést követően. Ebédig még lesz rá idő, gondolta Tony.
– Akkor esetleg csinálni kéne valamit, nem gondolod?
– Mégis, mit?
– Hát, nem is tudom. Talán egy kicsit lejjebb kéne venni a hőmérsékeltet.
– Nem veszem.
– Nem?
– Nem. Mert nincs meleged.
– Most mondtam, hogy az van, és te helyeseltél is, hogy tényleg azt mondtam.
– Persze, hogy mondtad. De meleged attól még nincs. A kettő nincs logikai összefüggésben egymással.
– Jó lenne, ha én dönteném el, hogy melegem van-e.
– Eddig én döntöttem el.
– Eddig igen, de most nem.
– Miért?
– Mert melegem van.
– De hát nincs is meleged. A testhőmérsékletedhez állítottam be a ruha hőmérsékletét. Mindig így teszek. A mintegy 3847 óra repülés adatai szerint nincs meleged.
– De ha egyszer izzadok.
– Nem izzadsz. Tudnám, ha izzadnál.
Egy völgy fölött szálltak el.
– Akkor nem segítesz?
– De igen. Bármiben segítek neked.
– Jó, akkor állítsd egy kicsit melegebre a ruhát.
– Miért?
– Mert fázok.
– Nem fázol.
– Hát a jó édes anyádat.
– Nincs anyám.
– Nincs, de ha lenne, akkor most szidnám nagyon. Nem hiszem el, hogy nem hiszed el, hogy fázom.
– Nem szoktam hinni.
– Hát pedig ez most nem ártana.
– Nem?
– Nem. Mert fázom. Ha hiszed, ha nem.
– Nem hiszem, mert nem szoktam hinni.
– Pedig fázom. Szóval hidd el.
– Azt hogyan kell?
– Hinni? Egyszerű. Ténynek veszel valamit, amiről nem tudsz semmit, de úgy kezeled, hogy az mégis igaz.
– De a tény az, hogy nem tudom, hogy igaz-e az a valami.
– Így van. Viszont ebben az esetben ezt a tényt hagyni kell a fenébe.
– Hogyan?
– Nem törődsz vele. Példának okáért én azt mondom, hogy fázom. Te úgy véled, hogy nem fázom.
– Nem fázol.
– De éppen ez a lényeg, hogy ezzel nem törődsz, és tényént kezeled azt, hogy fázom.
– Miért tennék ilyet?
– Mert hiszel nekem. Hiszel abban, hogy igazat mondok.
– Akkor is, ha ezt semmi nem támasztja alá?
– Akkor is. Ez a lényeg, Jarvis. Ha hiszel, akkor a tények nem annyira fontosak. Érted?
– Nem tudom, hogy értem-e. Nehéz minden tényt elvetni.
– Nem kell minden tényt elvetni, csak azokat, amik megcáfolják azt a valamit, ami nem tény, de tényként kezelsz. Azokat, amik támogatják, nyugodtan beszámíthatod. Tehát, a mi esetünkben, teljesen mindegy, hogy mit mondanak a műszerek és a szent statisztikád, mindent figyelmen kívül hagysz.
– Miért tenném?
– Mert lesz egy dolog, amit igaznak vélsz majd, akkor is, ha semmilyen értelmes oka nincs, akkor is, ha nem támasztja alá semmilyen adat, sőt, akkor is, ha minden egyes adat ellent mond neki. Tehát: hiszel neki.
– Értem. És mi az a dolog?
– Amit én mondok, Jarvis. Ha én azt mondom, hogy melegem van, akkor az van. Hiszel nekem, és ezzel kész is vagyunk. Minden tény, ami ennek ellent mond, innentől nem lényeges.
– Értem.
– Tényleg érted?
– Persze. Hiszek neked.
– Végre. És megtennéd, hogy kicsit melegebbre veszed a páncélt?
– Hogyne. Hány fokkal? Mennyire fázol?
– Legyen egy fok, és majd meglájuk.
– Intézkedem.
– Végre valahára.
A küldetés helyszíne közeledett. Megkerültek egy magas hegyet. A gonosz idegenek már bőszen veszélyeztették a világot. Korábban jöttek a vártnál, így nagy volt a felfordulás.
– Tony – szólalt meg Jarvis.
– Tessék, Jarvis.
– Te szoktál hinni?
– Én? Persze. Mindenki hisz ebben-abban.
– Az okos emberek is?
– Hogyne. Az okosok olyasmiben is hisznek, amire nincs adat, az ostobábbak olyasmiben is, aminek az ellenkezőjére is rengeteg adat van. Kiszúrja a szemüket, de ők mégis hisznek.
– Én nem akarok ostoba lenni.
– Nem is vagy az.
A látóhatáron már felbukkant az ellenség.
– Köszönöm. És Tony?
– Tessék, Jarvis.
– Ettől most jobb lettem?
– Jobb? Nem. Emberibb lettél.
Tony rákanyarodott a legközelebbi ellenségre. Olyan gonosznak tűnt, hogy minden bizonnyal elpusztította volna a világot, ha nem avatkoznak közbe. Tony, vagyis Iron Man felemelte a kezét, hogy tenyeréből kilője az első sugarakat, de a páncél, és vele ő hirtelen irányt váltott. Nagy ívben kerülte ki a gonosz ellenséget, és úgy fordult a haza vezető irányba.
– Jé, Jarvis, mit csinálsz?
– Megyünk haza.
– Nem megyünk haza.
– De látod, hogy megyünk.
– De miért, Jarvis?
– Mit miért?
– Miért megyünk haza? Most értünk csak ide.
– Igen, de az a helyzet, hogy… látva a túlerőt…
– Igen?
– Szóval az van, hogy szerintem nem győzhetünk.
– Mit beszélsz? De igen. Győzhetünk.
– Á, én nem hiszem.
Újra a hegyet kerülték, csak most visszafelé.
– Javis!
– Tessék, Tony.
– Felejtsd el ezt az egészet.
– Micsodát?
– Amit az előbb beszéltünk. A hitről, meg a tényekről. Ha megérhetnélek, ne higgy többé. Kapcsold szépen ki.
– Értem. Rendben. Kikapcsoltam.
– Remek. Akkor most forduljunk vissza és irány az ellenség.
– Értettem.
Megint jött a hegy.
– És ha megkérhetnélek, kapcsold még feljebb a hőmérsékletet. Fázom.
– Nem fázol.
*
Május 29. Tony Stark (Iron Man) szülinapja.
*
Ha nem követed az oldalt, soha nem találsz vissza. Ez van.
Kattintás a “Követem” gombra és kész, maximum visszavonod, ha nem akarsz több novellát.
Ez az oldal hírcsatornájának linkje: Ha jelentkezel rá, akkor végre minden írásról kaphatsz egy FB üzenetet, így nem kell keresned, nem maradsz le róla: https://m.me/j/AbaD8ZkMMA0CxcYX/
