James Naismith nagy feladata

James kihörpintette a maradék két korty kávéját és komótosan sétált el a tanteremig. Útját megszakította a szertárnál, ahol magához vett egy football labdát.

Michael még mindig a plafonon volt. Valójában a plafon alatt, a könyvesszekrény tetején kuporgott vigyorogva.

– Ééééés…. Kuss! – üvöltötte el magát James.

A teremben csönd lett. Még Michael sem röhögött tovább a plafonon.

– Sorakozó! – adta ki a parancsot James. – Maga nem, Michael, maga marad ott.

A kölykök engedelmeskedtek.

– Na, akkor lássuk csak! – sétált körbe a termen James. – Tessék két csoportra oszlani.

A fiúk engedelmeskedtek.

– Jó, akkor tessék úgy két csoportra oszlani, hogy az egyik ne csak Davidból álljon. Raaajta!

Nem sok kedvvel, de most egyenlően oszlottak el.

– Eddig jó! David fiam, ha már szóba került. Felmászna oda? – mutatott James a terem másik oldalán Michael bástyájának tükörképeként strázsáló szekrényre. David engedelmeskedett.

– Eddig jó – hümmögött James. A két csapat közé sétált, majd a labdát odaadta a legközelebb álló fiúnak.

– Na. Akkor a feladat a következő. Az a csapat kap egy pontot, aki képes lebombázni az ellenfél fent ülő játékosát a szekrény tetejéről.

Döbbent csend fogadta az ötletet.

– Tanár úr, biztos ez? – kérdezte a labdát tartó Harry.

– Persze.

– És ha nem esik le?

– Hát dobjon erősen.

– Michael egy órája fent van.

– Jó… oké. Akkor ha eltalálja, egy pont, ha felvisít, két pont, ha leesik, három. Érhető?

Harry bólintott.

– Na raaaajta!

Harry azonnal dobott. A labda David alatt csapódott a polcba, és levert egy tucat könyvet. David felvisított.

– Eltaláltak? – kérdezte James?

– Nem, megijedtem, bocsánat – szólt vissza David.

– Az nem pont. Na, gyerünk, újra!

Harry megint dobott. A labda most David mellett puffant a falon fekete foltot hagyva maga után.

Harry újra felvette a labdát.

– Mi mikor jöhetünk? Le akarom bombázni Michaelt.

– Ja, tényleg – bólintott James. – Új szabály. El lehet venni egymástól a lasztit.

– Oké! – bólintott William és gyorsan lekevert egy pofont Harrynak, aki elejtette a labdát.

– Ó, a te édes… – sziszegte Harry.

És kitört a káosz. A két csapat üvöltve esett egymásnak.

– Állj! – kaparintotta meg végül a labdát James. – Új szabály: nem lehet a másikhoz érni. Aki hozzáér az ellenfélhez, az büntetést kap.

– Matek? Ugye matek feladatok lesznek? – kérdezte Thomas, aki eddig a terem falához lapulva próbált észrevétlen maradni.

– Nem matek. Majd kitalálom, mi legyen. A lényeg, hogy nem érhetnek egymáshoz.

– Akkor hogy vegyem el? – kérdezte William.

– Gondolom, ahogy a fociban.

– Rugdossuk aztán vegyük fel?

– Jó, ez hülyeség. Mondjuk, dobálják egymásnak. Ha nem jól dob valaki, akkor azt el lehet halászni. Raaajta!

David meglehetősen sokszor visított, Michael pedig egyszerűen letagadta, ha eltalálta a labda.

Aztán David leesett és a padlón folytatta sikoltozást. A biztonság kedvéért néhányszor ott is megdobálták.

– Háromo pont! – kiáltotta James.

– Én nem akarok visszamenni – mondta sírva David.

– Jó, ki cserél vele?

Senki sem jelentkezett.

– Charlie fiam, maga megy.

Charlie elfehéredett. – De…

– Semmi de. Mindenki sorra kerül.

A játék folytatódott. Michael tovább hazudozott, Charlie pedig megpróbált hatékonyan elhajolni a labda elől. Többször találták el körülötte a falat, mint valamelyik testrészét.

– Tanár úr, mozog a kapu – kiabálta Oscar.

– Megpróbálom túlélni, hülye gyerek! – üvöltött le vöröslő fejjel Charlie.

– Mi a ménkű történik itt? – lépett a terembe Dr. Luther. Hitetlenkedve nézett körül a romokon.

– Kísérleti fázisban vagyunk – mosolyodott el James.

– Döng az egész iskola.

– A labda miatt.

– Akkor ne csapkodják a falhoz.

– Hát hová csapkodják, Luhter?

– Nem tudom, de bármilyen játék is ez, innentől csak ívesen lehet dobni a labdát. Ez a legújabb szabály. Értve? – bólintott Dr. Luther. – És a kísérlet végén takarítsanak el! A szekrények pedig a maga fizetését terhelik, James.

Dr. Luther távozott.

– Ez marhaság. Hatékonyan csak egyenes röppályán lehet eltalálni valakit – vont vállat James.

– Egyenes röppálya nincs, uram – szólalt meg halkan Thomas a fal mellől.

– Ívesen… ívesen nem lehet eltalálni senkit. Ívesen csak köpni lehet.

– És ágyúzni – tette hozzá William.

– És pisálni – visította Michael a szekrényről.

– És beletalálni a szemeteskosárba… – nyögte David.

…

*

1861 november 6-án született James Naismith a kosárlabda feltalálója. 1891-ben főnöke (Dr. Luther Gulick) két hetet adott számára arra, hogy kitaláljon egy olyan, teremben játszható játékot, mely télen fizikailag fitten tartja a diákokat. Naismith tanulmányozta a kor sportágait és ez alapján dolgozta ki az alapszabályokat. A labdát kezdetben gyümölcskosárba dobálták. A diákok “Naismith Ball”-nak akarták elnevezni a játékot, de James szerényen “kosárlabdára” változtatta azt. Az első kosárlabda mérkőzést 1891 decemberében tartották. Azóta egy iparág szerveződött köré.

…és biztos, hogy Naismith nem így találta fel