Happy

Olga beült a mikrofon elé. A műsorterv szerint nyolc vendége volt aznapra, szépen elosztva őket a kétórás műsorra, mint gyöngyszemek a nyakláncon. Nekiveselkedett a műsornak és darálta a rosszkedvét. Erre nem volt jobb szó. Darálta, szecskázta a rosszkedvet, megsózta, megcukrozta, édessavanyút csinált belőle, majd préselte, megerjesztette és megitta, hogy a végén valamiféle kedvesség, humor legyen belőle. Mindezt mondatról mondatra, egyik darálékot a másik után. Érezte, hogy a művelet nem mindig sikerül. Olyankor kissé kesernyéssé vált a mosoly, de erre is volt megoldása. Leplezni kell az ízt. Rá kell önteni egy hatalmas tettetést, mint enyhén csípős szójaszószt az elrontott húsra. Akármi van alatta, a húsnak szósz íze lesz. Ez szinte mindig bevált. A mosolyoknak nem kell őszintének lenniük, elég, ha hihetők. Bőven elég. Az emberek alig szúrják ki a különbséget. Különösen azok nem, akik összesen pár percig ismerik őt. A hallgatók pedig az egészből semmit sem tudnak. Megszokták a hangnemet, és a megszokás nagyúr, csak akkor emeli ki a fejét belőle valaki, ha valami megváltozik. Márpedig semmi sem változik. Nem. Azt nem engedi. Darálja a bánatát, szecskázza… keveri… mosolyként eteti. Végig. Egészen az utolsó felkonfig, a legutolsó elköszönésig. Mert ez kell a hallgatóknak. Erre van szükség. Az ukáz így szól: legyél vidám. Szecskázz, érlelj, fűzerezz és a végén legyél boldog, mert a hallgatók a boldogságért kapcsolnak rád, az érdekli őket. Édes parancs. De néha sóból kell összehozni. Tömény, keserű sóból. De a parancs áll, neki pedig teljesíteni kell. Bármi áron. A hallgatóért, a műsorért.

Tíz óra előtt fél perccel vette le a fülhallgatóját. A fél percet kitöltötték reklámokkal. Aztán majd jönnek a boldog hírek és Bertold egy újabb két órás mosollyal.

– Milyen volt? – kérdezte Bertold, aki már leült a műsorvezetői székbe.

Olga nem válaszolt.

Szájában érezte a sót. Nem volt édes. Nem tudta annak érezni. Ma nem. Most először nem sikerült.

Másnap reggel nem jelent meg stúdióban.

A következő reggelen találták meg a testét.