Gyere!

Kloé megállt az étkező közepén és egy ideig csak tátotta a száját. Nem mozdult, mert a szemnek is volt elég látnivalója. Ránehezedett a botjára, és áldotta a józan eszét, hogy nem csak a lábaira bízta a szobából ide vezető utat.

A lakók közül már többen a foglalkozásra készülődtek. Jógamatracok kerültek elő az oldalsó szekrényekből, amitől Kloénak az az érzése támadt, hogy ő nem idevaló, és most valami titkot les meg éppen.

– Na? Akkor jössz? – kérdezte Ralf.

A férfi hóna alatt két összetekert matrac várta a sorsát.

– Hát… én nem is tudom. Nem vagyok valami… fitt.

– Kloé, tegnap még azt mondtad, hogy neked semmiség a jóga.

– Hát semmiség is. Csak… – Kloé megvonta a vállát.

– Csak?

– Csak most valahogy…

– Izgulsz?

– Ja, nem! – legyintett Kloé hevesen, és tudta, hogy ennél rosszabbat nem is tehetett volna a lelepleződés ellen.

Ralf felnevetett és leterítette a két matracot.

– Azt mondtad, hogy bátor vagy – nézett a nőre.

– Bátor is vagyok.

– Akkor?

– Csak amikor erről volt szó, akkor éppen boroztunk, és tudod, hogy olyankor hülyeségeket is beszél az ember.

Ralf komolyan bólintott, mint aki beletörődött a dologba, és ez Kloéban régen szunnyadó érzelmeket kavart fel.

– De, ez nem jelenti azt, hogy ne próbálnám meg.

– Tényleg? – derült fel a férfi arca.

– Tényleg. Csak ez az egész… Olyan… fura.

– Az egész élet fura és mégis egészen egyszerű.

Kloé a férfi szemébe nézett és megpillantott benne valamit, ami ismét a régmúltat idézte.

– Miről is beszélgettünk még?

– Hát a képességekről, Kloé. Arról, hogy bizonyos dolgok már nem működnek olyan könnyedén, mint régen.

– Erről beszéltünk? És még?

– És arról, hogy megreked bennünk valami, aminek áramolnia kellene. Pedig akarjuk, hogy áramoljon, hiába vagyunk már vének.

– Igen, mintha tényleg beszéltünk volna ilyesmiről – bólintott Kloé.

– És akarod?

– Akarom.

– Ahhoz ez kell – kacsintott Ralf.

Kloé elkapta a tekintetét. Így könnyebb volt.

Az ebédlő ajtajában megjelent egy fiatal lány. Ruganyos teste a teremben várakozók nagy részében erőteljes féltékenységi rohamot indított újtára.

A lány légies könnyedséggel sietett a terem hifi berendezéséhez, és néhány másodperc múlva különös zene járta át a teremben tartózkodó még élő és élettelen testeket. Az egymásba fonódó dallamok, a bonyolult, szinte alig érthető mégis egyszerűnek tűnő ritmusok olyan erővel érték el Kloét, hogy szinte megtántorodott.

– Istenem! – nézett őszinte meglepődéssel Ralfra.

– Én mondtam – vigyorodott el a férfi. – És ez csak az eleje.

Kloé nagyot fújtatott és megpróbált arra koncentrálni, hogy állva maradjon. Ralf kuncogni kezdett mellette. Ezt majd egyszer behajtja még a férfin, gondolta futólag.

A zene szinte átmosta a testét.

– Jó napot, hölgyek és urak – szólalt meg a lány édes hangon. – Akkor a bemelegítést kezdjük egy egyszerű ászanával – mondta és felemelte a kezét.

A teremben várakozók azonnal követték a mozdulatot és Kloé újra amatőrnek és kívülállónak érezte magát. Mindazonáltal követte az instrukciókat és néhány perc elteltével belefeledkezett a mozgás, mozdulatlanság és koncentráció által megteremtett szentháromságba, mely úgy lebegett a zene fölött, mint valami örök szentség. Elvesztette az időérzékét. A gyakorlatok egymást követték. Alig hangzott el néhány szó. Mindenki tudta a dolgát. A lány közelebb lépett Kloéhoz, és lágy, alig hallható hangon utasította a helyes mozdulatokra, ő pedig, mint egy kislány, mindent megtett, hogy megfeleljen az elvárásoknak.

– Igy van! Nagyon jó – mondta kedvesen a lány, miközben Kloé azt érezte, hogy a terpeszállástól a combizmai és egyéb illesztékei minden bizonnyal darabokra esnek szét. Nem fájdalom volt. Inkább valamiféle szolkatlan érzés. Régi évtizedek megtestesült emlékei.

– Nem könnyű! – lihegte izzadva.

– Ez kelleni fog – súgta fülébe a lány.

Kloé bólintott és úgy fogadta el a mondatot, mintha ezt az univerzum egyetlen soha nem változó szegletébe vésték volna be.

A pózok egymást követték, a zene pedig – bár ennek semmilyen érzékelhető jelét nem tudta volna megnevezni – csak fokozódott. Kloé érezte, hogy tudatának egyre ismeretlenebb kapui nyílnak meg, ahogy testének régen elfeledett képességei bukkannak újra felszínre. Idővel már nyögni is elfelejtett. Teste verítékezett, tudata pedig egyre szélesebb és szélesebb körökben tolta ki önnön határait.

Aztán egy ponton a lány hirtelen újra a terem közepére állt.

– És most, hogy vége a bemelegítésnek, rendeződjenek párokba.

Kloé kitágult pupillákkal nézett Ralfra, aki azonnal megfogta a kezét.

– Rendben – bólintott a lány. – Most pedig futás a szobákba. Ne feledjék, a fő gyakorlatot két percen belül érdemes megkezdeni, szóval ne sokat vacakoljanak. És ahogy mindig mondom, ne vállalják túl magukat, a Káma Szútra elsősorban fiataloknak íródott. Kerüljék az emelő és gerincfeszítő helyzeteket, de egyébként jó gyakorlást mindenkinek.

– Gyere! – kacsintott Kloéra Ralf és megindult a folyosó felé.

A zene még akkor is elért hozzájuk, amikor becsukták maguk mögött az ajtót.

*

Június 21.

A zene világnapja

A Káma Szútra világnapja

A jóga nemzetközi napja