– Hello, akkor megjöttem – lépett a nő az asztalhoz. – Elektra vagyok.
– Berengár! – pattant talpra a férfi.
Tudta, hogy a nőt Elektrának hívják. Így ismerkedtek meg a neten. Egyikük sem volt túl nagy ismerkedő, és nem is forszírozták nagyon a dolgot. Ők még régimódik voltak. Jobb élőben látni a másikat. Jóval kevesebb a félreértés.
Rendeltek. A nő szép volt. Sőt, gyönyörű. Berengár tudta, hogy nincs különösebben gourmet ízlése a nők terén, de azt azért tudta, hogy mi a szép. Ez a nő az volt. Csodálatos haj, bájos arc és kifogástalan – legalábbis Berengár számára – test. A fejébe nem látott, de az a pár mondat, amivel megbeszélték a randit, reményre adott okot.
A nő mereven nézte őt. Ez kicsit ijesztő volt. Úgy tűnt, hogy mondani akar valamit, de nem tudja, hogy megtegye-e.
– Valami baj van? – kérdezte Berengár.
A kérdés hatott. Elektra arca megrándult, mintha valaki lekevert volna egy pofont, majd gyorsan rendeződött.
– Figyelj, el kell mondanom neked valamit, mielőtt bármit is kezdünk egymással.
– Rendben – bólintott Berengár.
– Jó. Akkor mondom. A helyzet az, hogy én tíz éven keresztül egy bántalmazó kapcsolatban éltem.
Elhallgatott. Berengár is csak bólintott. A nő arcán érzelmek serege suhant át. Vajon mi mindenen mehetett keresztül, gondolkodott el Berengár. Persze, manapság sok szó esik ilyesmiről, de végre kimondásra kerül valami, amit mindig is ki kellett volna mondani. Nyilván vannak túlzások is, de a csen után mindig nagy a zaj. „Bántalmazó”. Megjelent a szó, naggyá vált és elkopott, de eközben legalább valósággá vált. És persze soha nem lehet tudni, hogy ki mit élt át, mert az élet bizony szigorúan egy szubjektív birodalom, ahová soha senki nem mehet be, csak az, aki megéli. De akkor is. A vele szemben ülő nő elég bátor ahhoz, hogy előre szóljon. Felágaskodott benne a megmentő szándék. Félelmetesnek és gyűlöletesnek tartotta azt az ismeretlent, aki ezt a törékeny szépséget meggyötörte. De persze van ilyen, az ember a legokosabb, legszeretőbb, legkegyetlenebb lény ezen a bolygón. És néha mindez egyetlen személyben is összeszorulhat…
Elektra nem szólal meg. Vagy időt adott arra, hogy megeméssze a hallottakat, vagy szégyellte magát, ami újabb olaj volt a tűzre Berengárban arra, hogy még jobban gyűlölje az ismeretlen férfit.
– Ezt tudnod kellett – mondta iszonyatosan hosszú hallgatás után a nő.
– Értem – bólintott Berengár. – Sőt, megértettem és nagyon sajnálom.
– Hát igen. Köszönöm.
– Borzalmas lehetett.
– Áh, dehogy! Imádtam, csak sajnos végül sikerült meglógnia.
A világ már megint fordult egyet.
Mindig forog.

Könyvjelző állapota

[cbxwpbookmarkbtn]

X

Elfelejtetted a jelszavadat?

Légy Közösségi Olvasó!