Felkapcsolta az iroda mennyezeti világítását és gyors szemmel nézett át a rendezett íróasztal sorokon.
– Nem kevés ez itt – súgta maga elé, majd beindította a porszívót. A gép hangja megtörte az éjféli csendet, és ettől néhány erős húzás után hangulatba került. Felrémlett egy sor, majd egy újabb. A nagyüzemi porszívó mintha tudta volna a rímeket, úgy duruzsolt a háta mögött.
Alig hallhatóan szavalni kezdett: –„Vannak nehéz játékok, s a nehézség / Növeli bennök a gyönyört; silány / Munkát lehet dicsően végzeni, / S szegény törekvés visz dús végre néha.*”
Megállt, de a porszívót nem kapcsolta ki.
– Silány munkát – mondta ki hangosan. – Lehet dicsőn végezni.
Elmosolyodott, majd tovább szavalt.
– „Ez aljas munka nékem oly nehéz, mint / Gyűlölt lehetne; ám a hölgy, kinek / Szolgálok, éltet ád a holtnak és…*”
Újra megállt. Lám ennyit tesz a kor. És lám: a szó minden értelme illik a mondathoz. Hisz kornak nevezhetjük az időt is „amiben”, de azt is „amennyit”. Okos nyelv az ember nyelve, elrejti benne a megoldásokat. Elmosolyodott, de az a fránya sor csak nem akart eszébe jutni. Újra kezdte az utolsó részt:
– „Ez aljas munka nékem oly nehéz, mint / Gyűlölt lehetne; ám a hölgy, kinek / Szolgálok, éltet ád a holtnak és…” A francba már!
Három sorral távolabb egy másik gép zümmögött serényen. Az ottani munkát nem zavarta meg ez a váratlan és kényszeres cezúra. Újra nekiveselkedett.
– „Ez aljas munka nékem oly nehéz, mint / Gyűlölt lehetne; ám a hölgy, kinek / Szolgálok, éltet ád a holtnak és…”
Biztos azért nem megy, mert hát lássuk be, nem aljas ez a munka, gondolta. Nem is nehéz. A test mozgatása sokszor könnyedebb lehet, mint az elme terelgetése. Ezt ugyan csak az tudja, aki mindkettőt művelte, de ez a mostani munka nem nehéz. Azonban fontos. „A lét, vagy a nem-lét kérdése ez.**” És így nem lehet túl kemény. Ha adja azt, mivel felszínen tarthatja fejét holnap reggel, úgy édes teher. Még akkor is, ha a porszívó percenként leáll. – Na jó, tehát, hogy is van?
Elismételte az utolsó passzust, de újra megakadt. Ez volt az a pont, amikor nem bírta tovább. Leállította a porszívót és három sorral távolabb dolgozó, már jóval előrébb tartó férfihoz kiáltott.
– Csabi!
A férfi nem hallotta meg a hívó szót, így bár nő létére ezt akár szégyellhette is volna, két ujját a szájába tette – a gumikesztyű ízére nem figyelt – és elfüttyentette magát.
A férfi ránézett, majd leállította a saját gépét.
– Csabi! Hogy van tovább? „Ez aljas munka nékem oly nehéz, mint / Gyűlölt lehetne; ám a hölgy, kinek / Szolgálok, éltet ád a holtnak és…”
– „Gyönyörre váltja fáradalmimat.” – kiáltott vissza a férfi nevetve.
– A fenébe, tényleg! És tudod tovább is?
A férfi mintha észrevett volna valamit, nem válaszolt, hanem bekapcsolta a gépét és tovább dolgozott.
– Talán a holnapi irodalomórára kéne hagyni a verseket, tanárnő – szólalt meg mögötte a műszakvezető. Fiatal nő volt. Kemény, de kedves. – Semmi bajom a kötészettel, csak most nem ez a feladat. Ugye?
Némán bólintott válaszképpen.
– Jó – biccentett felé a nő és sarkon fordult.
Beindította a porszívót. Még hátra volt két szint. Elmosolyodott, és eszébe jutott, hogy a nőnek igaza van. Dolgozni kell, de megéri, mert péntek este, amikor megnézi a bankszámláját, majd látja, bizonnyal látni fogja, hogy a jóslat beteljesedett, és a hölgy, kinek most szolgál, éltet ád a holtnak és gyönyörre váltja majd fáradalmit.
///
Június 15. A takarítókat és biztonsági őröket megillető igazságosság nemzetközi napja
* Shakespeare: A vihar /3. felv. 1. szín/ ford: Szász Károly
** Shakespeare: Hamlet /3. felv. 1. szín/ ford: Arany János
Oberon álma 2. rész(8)
A szócikk(5)
Az archívum 2. (befejező) rész(5)
A recept-senki(5)
A nagyfiú(5)
A betelefonáló(4)
Részletkérdés (felolvassa: Molnár Anna)(4)
A vágy szűk utcája(4)
Szép emberek(4)