Értünk, a célért!

A szavazáson kissé elszabadultak az indulatok. Nem mintha ez meglepte volna őket, de hogy kicsorbuljon az összes balta, arra még ők sem számítottak.

Minden normálisan indult aznap reggel. Sőt, két nappal korábban már megbeszélték a stratégiát. Mert igen fontos, hogy az ember átlássa a helyzetet, és az nem menne olyan flottul, ha esetleg közben még improvizálni is kell – márpedig improvizálni mindig kell. Pláne egy ilyen heves szavazáson. Tervre tehát szükség van. A terv biztosítja, hogy ne tévesszen célt az ember a nagy kavarodásban. Az elvek is ezért jók. Ha nem tudod éppen merre az arra, akkor előveszed a farzsebedből az elveket, amit előzőleg felírtál gondosan egy cetleire – persze az a legjobb, ha nincs túl sok belőlük – és máris mehet tovább a menet.

Négyen voltak és csak kétszer kellett használni a cetlit

Nyolckor kezdődött a szavazás első köre. Előtte mind a négyen összeborultak, mint a rögbijátékosok.

– Srácok, nagy a tét, lelkiismeretes, pontos munkát kérek. Minden ember számít.

– Előre! – kiabálták suttogva, hogy ne zavarjanak meg másokat.

Amikor elkezdődött a szavazás, még nem volt különösebben nagy gondjuk. Arra kellett vigyázni, hogy a terem hátsó falánál sorakozzanak fel. Onnan kezdték a munkát és módszeresen, csendben haladtak előre a lista szerint. Párban dolgoztak. Egy lány, egy fiú. A lány lerántotta a szavazó szemüvegét, melyen át a látszólag üres falat bámulta. A fal egyébként tényleg üres volt, de a szemüveg mégis életre keltett rajta egy komplett színes világot. Ha négyük közül valaki felvette volna a szavazók szemüvegét, akkor grafikonokat, ábrákat, statisztikákat látott volna. Megnézhette volna, hogy éppen melyik téma van terítéken, erre ki milyen százalékban szavazott. Ha unta volna a dolgot, akkor persze nézhetett volna egy filmet, vagy bármit, de most komolyan vették a dolgot, mégis az egész kolónia jövője volt a tét.

Egyébként rajtuk is volt szemüveg, jóval egyszerűbb. A munka elején vették fel és semmi mást nem mutatott csak a listát és azokat a szavazókat, akik a lista szerint éppen sorra kerültek. A falak üresen maradtak, nem voltak ábrák, adatok és efféle zavaró tényezők, csak jelölő-pöttyök a szavazók feje fölött és a lista. A lista fontos volt, az mutatott a cél felé.

A lány tehát levette a szemüveget, a fiú meg elvágta az illető szavazó torkát. És jött a következő. A testet nyugodtan ott lehetett hagyni, mint kévét a mezőn. A még állókat, míg a szemüvegük rajta van, nem fogja zavarni a látvány. Az első szavazás során azokat a férfiakat aratták le, akik az első körre igennel, a másodikra nemmel szavaztak. Sima ügy volt. Szemüveg le, nyissz.

Azután azokat a nőket aratták le, akik szoknyát és fehér blézert viseltek. Itt már kellett ügyeskedni, mert egy csomó nő elől volt, és csak úgy dőltek jobbra-balra. Aztán a harmadik szavazáson a tartozkodókat kellett kiiktatni.

– Haladunk – hallották fülükben a csoport vezetőjét. Érződött rajta, hogy komolyan mondja. Ha sikerül ez a kis gyomlálás, akkor az lesz, aminek lennie kell, amiért majd mindenki hálás lesz nekik idővel. Persze kell egy kis idő, de mindent ki lehet várni. Ha pedig nem, akkor még mindig vannak egyéb megoldások.

Csendben és módszeresen dolgoztak, de alig győzték a munkát.

Szemüveg, nyissz.

Szemüveg, nyissz.

Az egyik lány lihegve nézett fel a munkából. A teremben még sok-sok olyan ember állt szemüvegben a csupasz falat nézve, akik feje fölött ott libegett a pont.

– Váljunk szét – suttogta a többieknek.

Három helyeslő morgás érkezett fülébe.

Ekkor álltak munkába a balták.

Csak jól és pontosan kell csapni.

Pontról pontra.

Kellett az a lista.

Pötty. Zutty.

Pötty, zutty.

…

Fél óra múlva lihegve találkoztak egy sarokban. Sokan álltak még a teremben.

– Nagyon fáj a kezem – mondta halkan az egyik lány.

– Nekem is. A fene sem gondolta, hogy ennyi munka lesz ezzel.

– Ne nyafogj! A kolónia jövője a cél. Ennyit megér egy kis izomláz, nem?

Ennyiben maradtak.

Újra kezdődött a munka, és úgy tűnt, hogy soha nem lesz vége. De a nyissz, csatt és zutty különös módon erőt adott, lelkesedést, eltűntette a fáradtságot, és új vadul lelkes erővel töltötte fel a fáradt karokat. Néha persze becsúszott egy kis hiba. Olyan is áldozatul esett, aki fölött nem volt pötty, de azért ez mennyiségileg nem nagyon számított. És különös módon ez mintha nagyobb erőt adott volna a következő feladathoz.

Aztán elszabadult minden.

Talán szünet állt be a szavazásban, mert néhányan levetették a szemüveget.

– Gyorsan! – kiáltotta a csapat vezetője.

Veszett tempóban dolgoztak.

Pötty: csatt!

Nincs szemüveg: csatt!

Az egyikük eszelős vihogással vágta a kévét. Nem tudta abbahagyni a torkából feltoluló bolond kacagást. Dolgoztak tovább. Már nem kellett nagyon válogatni, mert vagy pöttyöt láttak, vagy szemüveg nélküli csodálkozó arcokat, és ez megkönnyítette a munkát. Sőt, bizonyos értelemben élvezetessé tette, mert a feladat egyértelművé vált.

Egyszerűvé.

Egysíkúvá.