December 24-ig nyitva a Tásaság!
Hogy mit kaphatsz, ha taggá válsz?
* Heti 5 írást a 2 helyett.
* Visszakereshető tartalmakat.
* A korábbi írásokat letölthető formátumban (kisregényeket, hosszabb írásokat).
* Egy írót, aki öt év alatt neked írt immár 971-db novellát!
Közösségi író, az „Egykutya”, a „Hőhullám” „Kővel kő nélkül” színdarabok, az „El Camino: kis titkok könyve”, a „Minden út Rómába”, a „Széttört vázák” a „Tia” könyvek és „965 novella” írója.
És most a történet:
Az űrállomás izgatottan várta, hogy megjelenjen a célpont. Ambrus ellenőrizte a csapdát.
– Minden rendben? – kérdezte Agaton, az állomás parancsnoka.
– Nem tudom, hogy rendben van-e. A vonómező üzemel. Ami bejön, az ki már nem megy – válaszolt Ambrus. Hangjában volt némi bizonytalanság, de a vezérlőben várakozók ezt szándékosan nem akarták észrevenni.
– Rendben, akkor várunk – bólintott Agaton.
*
Agaton az órájára pillantott. Hat órája figyeltek, de a célpont csak nem akart megjelenni.
– Mikor szokott jönni? – kérdezte Agaton.
– Este – válaszolt Ambrus.
– Este? De mikor este?
– Nincs meghatározva a pontos érkezés – válaszolta Amaranta, az állomás vezető kutatója. – Akkor jön, amikor jön. Agaton, drágám, nem emlékszel régről?
– De igen. És már akkor is idegesített az egész. Soha nem vettem észre. Mindig akkor jött, amikor nem néztem oda.
– Hát most majd észrevesszük – mondta Ambrus, aki immár ezredszerre is rápislantott a műszerekre.
– Úgy legyen – bólintott Agaton.
Egy ideig csak a kijelzőket és az ablakon túli kettős csillag lassú keringőjét nézték.
– És ha idén nem jön? – kérdezte Ambrus.
– De jön. Jönni kell. Ez szabály – mondta Amaranta. – Nem tud nem jönni.
– És ha most mégsem jön?
– Akkor nagyon, de nagyon csalódott leszek – bólintott a nő.
Agaton az órájára nézett. Este tíz múlott földi idő szerint.
– Meddig várunk? – kérdezte Ambrus.
– Ameddig kell. Miért, mész valahova?
– Nem azért, csak…
– Csak?
– Csak talán nem kéne várnunk. A rendszer nélkülünk is működik. Gondoltam megihatnánk valamit. Van fűszerem egy kis forralt borhoz.
– És bor?
– Az is. Nem földi, de attól még jó.
A teremben várakozók fejében gondolatok perdültek meg tengelyük körül.
– Hát… – hümmögött Agaton. – Ez végül is egy kísérleti projekt.
– Úgy van – bólintott Ambrus. – Csak belefér már egy kis finomság.
Senki sem szólalt meg. A döntés terhe Agatont nyomta, aki nem bírta túl sokáig a csendet.
– Jó. Hozz egy kis forralt bort.
Többen tapsolni kezdtek a teremben. Ambrus elviharzott és húsz perc múlva egy nagy tálcával tért vissza.
Koccintottak. Aztán még egyet és még egyet.
– Kicsit erős – mondta kipirultan Amaranta.
– Helyi bor. Harminckét százalékos – vigyorgott rá Ambrus, majd a kijelzőre nézett. A műszerek egykedvűen tudatták vele, hogy kint semmi sem történt.
– Igyunk az elmúlt évre! – emelte magasra a poharát Agaton. A többiek követték példáját. A kísérlet pedig melegszínűre oldódott, és ezt mindenki hálás örömmel vette tudomásul.
– Tudod, Amaranta, én csodállak téged – súgta Ambrus részegen a vezető kutató fülébe.
– Engem? Miért?
– Mert egy gyönyörű, csodás nő vagy, aki annyira, de annyira bátor, hogy még ezt a kis befogást is képes volt megszervezni. Adj egy puszit!
Amaranta felvihogott és egy csókot adott a férfi homlokára: – Ambrus. Te pedig egy műszaki zseni vagy. A vonómező egy csodás ötlet volt. Nekem eszembe sem jutott volna.
– Hát nekem igen.
– Mondom, hogy zseni vagy.
– Te vagy a zseni. Egy csúcsnő vagy. Egy nőcsúcs! Egy csúcsos nő. Érted már, na! Ha ez sikerül…
– Sikerülni fog, te kis zseni – bólintott Amaranta és meghúzta a poharát.
*
A megfigyelőhelyiségben magasra hágott a hangulat. Ciklámen felugrott az irányítópultra és onnan kiabált az űr felé: – Gyere, öreg!
– Gyere, öreg! – kántálták a többiek is.
Ambrus a pulthoz tántorgott. A kijelzőn különös jelzés tudatta vele, hogy valami történt.
– Ssst! – üvöltött fel amilyen hangosan csak tudott.
A teremben viszonylagos csend állt be.
– Mi van, bepisiltél? – kérdezte kuncogva Agaton.
– Nem. Vagyis nem tudom, de a fogómező…
– Mi van vele?
– Gyerünk, öreg! – üvöltötte el magát a még mindig vezérlőpulton ácsorgó Ciklámen és megpróbálta a lábujjával kinyitni a zsilipkaput.
– Csendet! – kiáltott fel Agaton és ő is a műszerekhez hajolt.
– Jól van, na – dünnyögte Ciklámen. – Csak verbálisan támogatom a projektet.
– Ez micsoda? – mutatott egy értékre Agaton.
– Éppen ez az. Nem tudom – válaszolt Ambrus. – Mintha…
– Mintha mi?
– Mintha kilépést érzékelne, de belépés nélkül.
– Az nem lehet.
– Persze, hogy nem lehet – bólintott Ambrus.
– Hajrá! – üvöltött fel újra Ciklámen és leesett a pultról, majd a szék mellől újra csak kiabálni kezdett: – Jól vagyok. Semmi bajom. Jé… itt járt.
A szobára néma csend ereszkedett.
– Itt járt? – kérdezte Agaton felegyenesedve a műszerektől. – Ciklámen, hogy érted azt, hogy itt járt?
– Hátittjárt – mondta a nő kásás hangon. – Hozott narancsot.
Ambrus, Agaton és Amaranta egyszerre rohant a pulthoz, mely alatt Ciklámen éppen egy celofáncsomagot bontogatott. A pult sarkánál, Ciklámen fél pár cipőjében egy másik csomag mosolygott feléjük.
– Itt is van egy – kiáltott el magát az egyik technikus és a szoba sarkára mutatott, ahol egy másik csomag bújt meg szerényen.
– Itt is! – emelt fel egy másik ajándékot az ügyeletes tiszt.
Többen tapsolni kezdtek. Zacskók csörögtek, és csokipapírok nyíltak.
– És ő? – kérdezte Agaton.
– Sehol – nézett a műszerekre Ambrus. – Ha volt is itt…
– De hát volt itt – tárta szét karját hevesen Agaton.
– Igen. De már nincs – vont vállat Ambrus, és kinyitott egy sportszeletet.
Agaton lerogyott a legközelebbi székre, melynek ölelésében egy újabb zacskó zörrent meg dereka mögött. Előhalászta a háta mögül. Kedves kis csomag volt.
– Csoki? – kérdezte Ambrus.
– Praliné.
– Kérek.
Együtt majszolták el az ajándékot. Kint a kettős csillag újra megperdült egymás körül.
– Rohadt ügyes – mondta Agaton.
– Az. Sokkal ügyesebb, mint azt gondoltuk.
– De egyszer elkapjuk. És akkor a miénk lesz a világ leggyorsabb hajtóműve.
– Egyszer biztos – bólintott Ambrus. – Rohad jó ez a praliné.
– Nekemszaloncukrotishozotthé!! – kiáltotta Ciklámen. – Marcipános. Kinek kell?
Lelkes ujjongás söpört végig a termen.
Oberon álma 2. rész(8)
A szócikk(5)
Az archívum 2. (befejező) rész(5)
A recept-senki(5)
A nagyfiú(5)
Mindenki Augusztusz bácsija(4)
Tanulni arany(4)
A betelefonáló(4)
Részletkérdés (felolvassa: Molnár Anna)(4)