Armand korán beült a váróba. Érezte, hogy közeleg az idő, és nem akart bajt. A város, az állatok, és egyébként is az emberiség. Nem volt igazán kedvére veszélybe sodorni az egészet. Minek? Csak valami hülye vírus kedvéért, amit két éve kapott el. Képtelenség, hogy ne találkoztak volna ilyesmivel ezen a környéken. A város pedig különösen szép volt. Nem akarta tönkretenni. Végül is turistaként látogatott ide. Semmi dúlás, semmi harapás.
Egy órán át ült a váróban, de nem foglalkoztak vele. A feszítő érzés már komolyan munkált benne, pedig még csak délután volt. Felállt és az egyik üvegablakhoz lépett, ahonnan egy alacsony felnyírt hajú lány nézett vissza rá.
– Hova jött? – kérdezte a lány.
– Rendelésre.
– Jó, de melyikre?
– Azt nem tudom.
– Nem tudja? Úgy nehéz lesz beírnom.
– Miért kell beírnia?
– Mert ez itt a rendszer. Beírom és majd szólítják. Tehát?
– Hát nem is tudom – hümmögött Armand. – Ez egy kicsit nehéz ez a dolog.
– Mi a baja? – vágott közbe a lány türelmetlenül.
– Kissé félek.
– Ennyi? Akkor menjen szépen haza és otthon féljen, ahogy mindenki más is ezt teszi.
– Ők is félnek?
– A legtöbben félünk valamitől. Ez nem betegség. Sőt, egészen normális dolog. Az lenne a gond, ha nem félne.
– Mert akkor hova kéne jönnöm?
– Akkor sem kéne sehova jönnie. Akkor nem lenne normális, de az sem baj. Míg nem csinál gondot, addig nyugodtan lehet bátor. Vagy hülye. Vagy mindkettő. Szóval ennyi?
– Hát…
– Nyugodjon meg és féljen otthon bátran, szabadon, örömmel.
Armand egy lépést távolodott a pulttól aztán meggondolta magát.
– Kisasszony! Az a baj, hogy én attól félek, hogy ma éjjel pár embert megölök.
A lány nagy lélegzetet vett és komolyan Armand szemébe nézett.
– Mennyire? – kérdezte.
– Mit mennyire?
– Mennyire biztos ebben?
– Hát… hogy is mondjam. Tudja, két éve vérfarkas vagyok. Az ember így telihold idején óhatatlanul lemészárol pár embert. Szóval elégé biztos.
– Vérfarkas?
– Az. Ahol lakom, ott nem gond, mert nagy erdőségek vannak. Többnyire ki sem érek belőle hajnalig, és akkor minden rendben van. Akkor van baj, ha belebotlok pár turistába. Olyankor jön egy kis marcangolás.
– Aha. És most?
– Most itt vagyok. Itt elég sokan vannak. Ez egy város.
– Akkor menjen szépen haza, ahogy mondtam, az erdő közepébe és minden oké.
– Nem lehet. Turista vagyok itt. Elnéztem két héttel a naptárat.
– Hát… és én most mit csináljak magával?
– Ezért jöttem ide. Kéne egy orvos, aki esetleg tud segíteni.
– Itt nincs pszichiátria.
– Nem vagyok hülye.
– Dehogynem.
– Én vérfarkas vagyok.
– Vérfarkas osztályunk nincs. Beírhatom egy röntgenre, de ahhoz valami sérülés is kéne. Nem törte el mostanában valamijét?
– Nem. Vagyis, amikor átalakulok, akkor néha eltörik a kulccsontom.
– Aha. Akkor mi lenne, ha leülne oda, és megvárná szépen, hogy eltörjön valamije, és ha összejött, akkor idesétál, és én felveszem a traumatológiára.
– Amikor eltörik, akkor már elég nagy lesz a baj.
– Értem, de ha most nincs baja, akkor én meg nem tudom hova beírni. Nem szédül esetleg?
– Nem, az is később jön.
– Menjen szépen haza és ha szédül…
– Nem megyek haza! Nem érti, hogy ha átváltozok, akkor emberek élete forog veszélyben? Ez így van minden teliholdkor
– A férjem szerint, amikor havonta egyszer átváltozom, akkor is emberek forognak veszélyben. És tessék, még ő is él.
– Maga is… vérfarkas.
– Nem…. Na, figyeljen ide. Ha nem tud valami értelmes betegséget vagy sérülést mondani, akkor menjen innen szépen és engedje ide azokat, akiknek tényleg bajuk van.
– De én beteg vagyok.
– Azt nem kétlem, de már mondtam, hogy itt nincs pszichiátria.
Armand érezte a hold vonzását. Még világos volt, a nap elnyomta az erejét, de már így is mágnesként hatott rá.
– Nem akarom megölni magát – mondta elkeseredetten.
– Én sem magát. Ezért menjen szépen el innen.
– És… – jutott eszébe Armandnak hirtelen egy mentő ötlet. – Akkor mi van, ha megharaptak?
– Ki harapta meg?
– Egy veszett állat.
– Az jó. Azzal már lehet mit kezdeni. Hol harapta meg?
– Az erdőben.
– Melyik testrészét?
– Ja. A lábamon. Kiharapott egy falatot belőlem.
– És vérzik?
– Eléggé.
– Miért nem ezzel kezdte? A traumatológiára már fel tudom így venni.
– Bocsánat!
A nő a számítógéphez fordult és elkezdte nyomogatni a maga elé tett billentyűzetet.
– Valamivel lekötötte?
– Mit?
– A sebet.
– Ja. Nem. Zokni van rajtam.
– És összevérez itt mindent? Jó lenne rátenni valamit, mert lehet, hogy csak reggel kerül sorra.
– Reggel? – kiáltott fel Armand.
– Reggel. Vagy éjfélkor. Ki tudja. A traumatológia eléggé leterhelt. Ha nem halott, akkor ráér. Ha halott, akkor is. Az lenne a legjobb, ha haldokolna. Maga haldoklik?
– Még nem. Vagy várjon! De, igen, haldoklom.
– Tud járni?
– Igen.
– Akkor mégsem. Mi lenne, ha hazamenne szépen és holnap elsétálna a körzeti orvosához? Az majd beköti a sebet.
– De én éjfélre már nem leszek itt.
– Az jó. Már most sem kéne itt lennie.
– Nem érti. Át fogoki változni és megölök egy csomó embert.
– Rendben. Mi lenne, ha hazamenne és amikor megölt egy csomó embert, akkor majd bejönne. Bár akkor nem is kell bejönni, mert beviszik, és majd a rendőrségen ellátják. Talán ez a legjobb megoldás.
– Ezt nem hiszem el! – üvöltött fel Armand. Nem tudta, hogy a hold vagy a nő hozta ki belőle az üvöltést.
– Ne kiabáljon itt!
– De hölgyem! Én fertőzött vagyok.
– Ragályos?
– Mi?
– A fertőzés?
– Ha megharapok valamit, akkor Igen. Ha nem hal meg az, akit megharaptam, akkor ő is átváltozik.
– Jó. De addig nem fertőz, amíg nem harap.
– Mi? Nem. Addig nem.
– Akkor ne harapjon! Menjen szépen haza és ne harapjon meg senkit.
– Istenem!
– Mondtam, hogy nincs nálunk pszichiátria.
– Megőrülök!
– Még mindig nincs.
A nap elérte a horizontot. Még volt talán pár perce.
– Figyeljen ide! Írja be, hogy halálos sérülést szenvedtem
– Hol?
– Az egész testemben. Amblokk!
– Olyan rubrika nincs, hogy amblokk.
– Akkor is. Haldoklom, egy halálos sérülés miatt.
– Mikor szerezte?
– Két éve.
– Na hülyéskedjen itt. Menjen szépen haza…
– Nem megyek!
– De hát maga egészséges. Jobb állapotban van, mint én. Semmi baja. Mondjuk kicsit sápadt. Hazafelé vegyen valami multivitamint.
– Maga orvos?
– Én? Nem. De hülye sem vagyok.
– Könyörgöm magának, hadd beszéljek egy orvossal.
– Mert vérfarkas?
– Igen. És hamarosan baj lesz. Átváltozom farkassá és ölni fogok.
– De még ember, nem?
– Még igen, de nem sokáig.
– Jó. Akkor most menjen szépen haza, és amikor átváltozott farkassá, akkor menjen szépen el egy állatorvoshoz. Az egyetem állatorvosi kara itt van a sarkon.
– Akkor már késő lesz.
– Kinek?
– Mindenkinek.
– De a farkasnak nem.
– Hát…
– Na!
Armand nagyot fujtatott. Kétségbeesve nézett körbe a várón. Talán ha gyorsan cselekedne, akkor még kiérne városból. Még mindig van pár óra addig, míg a hold parancsolna.
– Kellene egy nyugtató – nézett a nőre.
– Nekem nincs. Azt receptre adják.
– Tabletta nem jó. Injekció kell. Az lelassítja a folyamatot.
– Aha: csak nem azt mondja, hogy felment a vérnyomása?
– De. Azt mondom. Iszonyatos magasságokban van ilyenkor. El sem tudja képzelni.
– Na. Ezzel már kezdhetünk valamit. Mi lenne, ha beírnám egy kardiológushoz?
– Ő tud nyugtatót adni?
– Fogalmam sincs. De ő orvos. Biztos van valami, amivel lenyugtatja.
– Jó. Írjon be.
– Remek!
A nő újra a billentyűk felé koncentrált.
– Kéne a tb-kártyája.
– A micsodám?
– Tb-kártya. Anélkül nem tudom felvenni.
– Nem?
– Nem! Hogy képzeli? Csak bejön ide, mint vérfarkas – kuncogott fel a nő – tb-kártya nélkül és ellátást kér?
– Hát igen.
– Hát nem! Ha nincs tb-kártyája, akkor menjen szépen haza…
Az alig lebukó nap még a nappalt idézte, de Armand érezte, hogy valami elpattant benne. Gerince húrként feszült meg, aztán torkából velőtrázó üvöltés szakadt ki a hold felé. Aztán sokan meghaltak, tb-kártya ide vagy oda.
*
Október 26. Üvölts a Holdra nap
Hogyan kell ünnepelni? Ha vérfarkas vagy, akkor üvölts a Holdra, he nem, akkor tudj meg többet a farkasokról.
A farkasok egyébként nem üvöltenek a holdra. Vagyis az üvöltésük teljesen független a hold állapotától.
Oberon álma 2. rész(8)
A nagyfiú(5)
A szócikk(5)
Az archívum 2. (befejező) rész(5)
A recept-senki(5)
Szép emberek(4)
A vágy szűk utcája(4)
A sárkány(4)
Mélységi mámor!(4)