Apofénia

Kedves Olvasó!
Ha tetszenek az írások, melyeket immár 2018-óta olvashatsz. Kérlek, támogasd tagságoddal az alkotást. Több írást kapsz, én pedig lehetőséget, hogy tovább írhassak.

Köszönöm!
V. Lóránt

Semmi dolga nem volt, és ez már magában is csodaszámba ment. Hazamenni nem volt kedve, és a nap még előtte állt. Tétován nézelődött meg a metrólejáró előtt. Tudta, hogy ha leereszkedik, akkor egyenesen otthon köt ki. Majd nézi a sorozatokat vagy olvas, esetleg unatkozik. Egyikhez sem volt kedve, pedig mindegyiket igencsak szerette. Hogy honnan, az talány, de eszébe jutott egy reggeli poszt, amit a metróban olvasott a peronon állva, akkor, amikor még úgy tűnt, hogy aznap nagyon sok dolga lesz. Lődörgés. Már a szó is megtetszett. Ma volt a világnapja. A metrólejárót bámulva elgondolkodott a szón. Lődörgés. Nagyjából tudta, hogy miről is van szó. Egyfajta séta. Főként céltalan mászkálás, lassú lötyögés minden ok nélkül. Ez rendben is van, gondolta, és már elindult volna lefelé, amikor eszébe jutott, hogy ki is kéne próbálni, ha már így megfejtette a jelentését.
Lődörögni fogok, gondolta és határozottan megfordult a sarkán. Két utcányit gyalogolt erős tempóban, mire megálljt parancsolt magának.
Ez nem az. Ez jobb esetben is rohanás, gondolta.
Már sokkal lassabb tempóban gyalogolt tovább. Fejében átfutotta a város térképét. Ha ilyen tempóban sétál, akkor egy óra múlva eljut a folyóig, ahol majd beül a kedvenc kávéházába…
Ez sem az, torpant meg bosszúsan.
A lődörgésnek céltalannak kell lennie. Semmi terv.
Csak semmi terv.
Talán az ismeretlen jó tanácsadó lehet, gondolta. Ha mindig arra megy, amerre soha nem szokott járni, az elég spontánnak tűnik.
Elindult. Az utcák ismerősek voltak, ezért úgy döntött, hogy minden sarkon befordul balra, és minden második sarkon befordul jobbra. Így cikcakkban halad majd, ki tudja, hogy milyen utcák mentén. A terv jónak tűnt, leszámítva, hogy szigorú terv volt, melyben a spontaneitásnak még csak nyomát sem tudta felfedezni. Gyors fejszámolás után kiderítette, hogy a séma szerint nagyjából a körút derekánál bukkan majd ki.
Megállt.
Akkor most hogyan tovább? Milyen fán terem a lődörgés?
Újra elindult.
Figyelmét egy kirakat vonta el néhány percre, majd meglátta egy park bejáratát – két barátja is lakott a közelben. Felmehetne hozzájuk, de az minden lenne, csak nem lődörgés. Vagy esetleg mehetne spontán, színek szerint is. Minden világos háznál jobbra, minden sötét háznál balra. Persze ez is egy séma. De hiszen éppen a sémanélküliséget keresi. A spontán ténfergést a semmi által vezérelve.
Ez önmagában értelmetlen dolog, gondolta. Az ember megszállott mintakereső. Nincs spontaneitás. Semmi. Nincs olyan, hogy majd csak kibukkanok valahova. Kereste a szót és meg is találta: apofénia, az emberi agy normális funkciója, mindenben keresi a mintát. Ennek megfelelően valódi lődörgés nincs. Nincs és nem is lehet. Mert az ember csak valami mentén tud lődörögni, kell neki valami, ami szerint megy, még akkor is, ha csak ténfereg, és azt hiszi, hogy mindez véletlenszerű.
Észre sem vette, hogy egy ideje már a park kerítésénél állva elmélkedik.
– Jól van? – szólalt meg mögötte valaki.
Egy nő volt. Kedvesnek tűnt. És szép is volt.
– Nincs.
– Nem úgy tűnik.
– Az a baj, hogy nem tudok…
– Akkor mégis van valami baj – bólintott a nő. – Mit nem tud?
– Lődörögni. Próbáltam, de nem megy.
A nő felnevetett.
– Tényleg?
– Tényleg. Kényszerem van a mintákra.
– Ahogy mindenkinek. Az ember szereti a mintázatokat. Apofénia. Általános hajlam.
Kerekre tágult a szeme, ahogy a nőre nézett.
– Az mi?
A nő a karórájára nézett, majd mosolyogva válaszolt.
– Hát persze. Jöjjön, elmagyarázom – mondta és belekarolt miközben nekieredtek a városnak.
Nem tudta, hogy meddig tartott a séta, de egy biztos volt, amikor kibukkantak a város másik felén álló főpályaudvarnál igencsak meglepődött.
Halvány gőze sem volt arról, hogyan kerültek oda.
Csak egy volt biztos, vagyis inkább kettő: Ez a nő kell neki, és igen, most már ő is tud lődörögni.
*
Június 19. A lődörgés világnapja
Az apofénia az a hajlam, hogy értelmes összefüggéseket észleljünk és keressünk a nem kapcsolódó dolgok között. Lődörögve is.
**
Kedves Olvasóm!
Nyitva van a Közösségi Olvasók Társasága! ‼️
Egy olyan közösség, akik tagságukkal lehetővé tették/teszik, hogy egy író írhasson mindenki számára. Most te is ezért olvashattad el ezt a történetet.
Ha fontosnak véled, hogy támogass egy írót, aki mindenkinek ír, tedd meg a tagságoddal.
Hetente 5 ‼️ írást kapsz kettő helyett. És persze azt a 1080 novellát, néhány hosszabb kisregényt is, melyek eddig megjelentek.

Köszönöm!
Varga Lóránt
Közösségi író