Beosont a kávéházba. Minden asztalnál ültek, és a pultnál is elég sokan álltak. Affene! Nem volt kedve a dolgoz, de ha ez a kávéház a legjobb a városban és új kávé érkezett, akkor nincs mit tenni. Szükség törvényt bont. Beállt egy boksz mellé. Ha várni kell, hát várni kell. Aki elkezd egy játékot, annak végig is kell játszania.
Negyed órát várt és semmi.
– Kérhetnék egy csésze kávét? – kérdezte végül. Türelme már a végét járta.
– Mindjárt, csillagom. A türelem kávét terem – mosolyodott el a kávésasszony.
– Állva megiszom.
– Édesem, itt nem iszunk állva kávét. Nem vagyunk mi lovak. Ha letetted a popód, akkor lesz kávé is.
– De nekem most van rá szükségem!
– Cukika, nem vagy te a Károly, ugye? Ki tudod várni a sorod, nem?
– Persze, hogy ki tudja várni – nevetett fel mellette egy férfi.
– Vagy játszhatsz Károlykatit, mucikám, akkor nem kell leülnöd.
– Komoly?
– Komoly.
– Hát jó – vont vállat. Mindegy, csak adják már oda, és mehessen.
– Emberek. Károlykati lesz – üvöltötte el magát az előbbi férfi.
A kocsma felrobbant a rikoltozástól. Néhány pillanata alatt kiürült a kávéház közepe. Csak ő állt ott és a kávésasszony, körülöttük vagy negyven ember, közöttük egy asztal.
– Na, cicám! A feladat a következő. Te leszel a torkos Károly, én meg a huncut Kati.
– Jó, én ezt nem akarom játszani.
– Károlyom! Ne nyuszizz, nem vagy te király! Még nem is tudod, hogy mi a feladat.
– Mi a feladat?
– Na, ez a beszéd, Karesz!
A kávésasszony villámgyorsan kitett az asztalra öt csészét és feltöltötte kávéval.
– Na, csillagom. Neked az a dolgod, hogy úgy viselkedj, mint a mi nagy uralkodónk, a Karcsi: vedelned kell és kész. Te kiiszod a csészéket, én meg utántöltöm őket. Ha olyan gyorsan iszod meg, hogy nem tudok utántölteni, vagy a töltéskor akár egy csepp is a csésze mellé megy, akkor te nyertél.
– Értem. És mi a nyeremény?
– Egy hónapig ingyen kapod a kávét nálam, husikám.
– És ha te nyersz?
– Na akkor jön a huncut Kati. Ha én nyerek, akkor szépen hátra jössz velem és azt csinálod, amit a Károlyunk csinál napi kétszer a királynőjével.
– Napi kétszer?
– Vagy háromszor. A Károlynak állandóan görcse van.
– Ezt nem is tudtam.
– Hát most tudod. Szerinted miért ül olyan hülyén a lovon?
– Tehát, ha nyersz?
– Akkor jön a huncutság, királyi módra.
Elkezdődött a csata. „Kata, Kata, Kata!” zúgott a közönség. A kávésasszony ügyesen töltött. Ő pedig ivott, ahogy tudott. Vagyis…
A kávé tényleg finom volt és huncut Kata… nos… szemrevaló… szóval…
Estefelé ért haza. A kellemesen kesernyés íz és a kávésasszony emléke még akkor is kísértette, amikor másnap reggel felébredt Katalin mellett.
*
II. Károly angol király 1675-ben betiltotta a kávéfogyasztást, mert azt hitte, hogy a kávéházakban zajló beszélgetések során róla és a királynéról (Bragança Katalin) terjesztenek pletykákat. Igaza volt.
*
Október 1-én volt a kávé világnapja (is). Elfelejtettem, hogy írtam rá, de most eszembe jutot.
Oberon álma 2. rész(9)
Az archívum 2. (befejező) rész(6)
A szócikk(5)
A recept-senki(5)
A nagyfiú(5)
Tanulni arany(4)
A betelefonáló(4)
Részletkérdés (felolvassa: Molnár Anna)(4)