Végül megkapta. Nem volt különösebb kedve megcsináltatni, de ha már kapott egy kupont, hát nem állt ellen. A kuponok nagy urak. Kilépett a klinikáról, és felnézett az égre. Egy kis esőben reménykedett, de a ma sem volt jobb a tegnapnál. Nem baj, ezért nem fogja magát felidegesíteni. Ránézett az applikációra. A szív5.7-es tökéletesen működött kupon ide vagy oda. Állítólag a legjobb modell a piacon.
Kisétált a vásárlósétány közepén surranó villamoshoz. Az utca zajongott. Hatalmas tömeg kavargott körülötte. Vásároltak, fogyasztottak, boldogok voltak. Az applikáció bepittyegett, hogy legalább egy tucat 5.7-es van a közelben. Megkereste az értesítést és letiltotta. Nem érdekelte, hogy kinek van ugyanolyan szíve. Még akkor sem, ha a statisztikák szerint sok kapcsolat születik verziószám szerint. Marhaság. A szerelem nem szoftver kérdése. Közeledett a villamos, de végül úgy döntött, hogy nem száll fel rá. Amennyire tudta, Gűnnek két megállóval arrébb találkozója van valakivel. Meglepi őt. Gűn szereti a meglepetéseket.
Belevetette magát a körút fogatagába. Csak kíváncsiságból emelte a tempót. A szív azonnal reagált. Érezte, ahogy a vér gyorsabban áramlik a testében ellátva a megnövekedett feladatokat. Hát igen. Az 5-ös verzió fölött már tökéletes az agyi kapcsolat. Ami fent, úgy lent. Triszmegisztosz? Talán. Vagy Jézus? Nem tudott dönteni. Ha megint lesz kuponhét a kártyáján, talán megveszi azt a memóriabővítést is. Azzal lesz ám igazán trendi gyerek.
Válogatta a tempót. Hát igen. A szív kalapált, majd megnyugodott, újra elpörgött. És mindenről szép kis értesítéseket adott. Majd idővel ezeket is kikapcsolja. A lényeg, hogy TriszmegJézusnak igaza lett 5.7-es verzióban. Amit az agy lereagált, azt a szív megkapta. És nyilván fordítva is így van.
A túloldali kávéház kihajtott esőfogója alatt pillantotta meg Gűnt. Éppen felnevetett valamin. Szerette a nevetését. Olyan volt, mint a hígító egy sűrű festéken. Egy alak ült Gűn mellett, háttal a körútnak, így nem látta az arcát. Kilépett az úttestre, és már át is vágott volna a körvasút nyomvonalán, amikor megtorpant. Gűn még mindig nevetve a mellette ülő alakhoz hajolt, és megcsókolta. Nem puszi volt, csók. Visszalépett a járdára és figyelt. Gűn felszabadultan beszélgetett tovább az alakkal. Több csók is elcsattant.
A következő negyedórából nehéz volt más következtetést levonni, mint azt, hogy Gűn más valaki szeretője. Pedig milyen jól haladtak!
Megpittyent az applikáció. Ránézett. A helyzet nyilvánvaló volt, de azért ő mégis végignézte az eseménynaplót. Az információ reakciók milliárdjait pattintotta életre, melyre a szív (5.7) azonnal reagált. Érezte, ahogy mellkasában dübörög a szerkezet, a halántéka lüktet, a végtagjai zsibbadnak. Az adatokat leíró mező alatt megjelent egy napsárga mező.
AUTO-BALANSZ : YES-NO
Persze nem olvasta el a használatit. Miért is olvasta volna? A heves dübörgés mindazonáltal nem hagyott alább. Gűnt nézte, és forrt a vére. Amikor kapkodni kezdte a levegőt, újra pittyent a készülék:
AUTO-BALANSZ : YES-NO
– Yes, a franc essen beléd. Yes! – sziszegte és megnyomta a gombot.
A változás olyan drasztikus volt, hogy szinte beleszédült. A szív néhány másodperc alatt a normál tartományba tért vissza. A vérnyomás rendeződött. Agyában még dúlt a vihar, de érezte, hogy hamarosan annak is vége lesz.
Utolsó pillantást vetett Gűnre és az ismeretlenre, majd hátat fordított nekik és gyalogolni kezdett.
Két háztömb kellett hozzá, hogy megnyugodjon. Az agyában fel-fellángoló gondolatok újra és újra be akarták gyújtani a szívet is, de annak védelmi funkciói ellenálltak a kísértésnek.
Vett egy fagyit, és leült egy padra a kirakatokkal szemben. Gűnre gondolt. Az applikáció már nem pittyegett olyan hevesen, ha eszébe jutott a kép, amint csókot ad a háttal ülő alaknak. Még fél óra és túl lesz rajta. Túl lesz az egészen. Elnyalta a fagyit, de nem indult útnak. Megcsóválta a fejét és az applikációra nézett. Az értékek rendben voltak. És mégis. Belül valami nem stimmelt. Hiány, jutott eszébe a szó. Valami nincs, ami volt. Nem tudta volna meg mondani, hogy mi az. Mint amikor az ember hirtelen túl sok szabadságot kap… és nem tud vele mit kezdeni. „Légüres tér” jutott eszébe a kifejezés. Légüres.
Ezen elgondolkodott.
Mire felállt, Gűn arca már nem okozott benne feszültséget. A rendszer korrigálta magát. Szépen dolgozott. Újra jól érezte magát, és az a kis légüresség, mely még mindig ott lebegett valahol belül, vagy talán körülötte, nem volt olyan zavaró, hogy foglalkoznia kellett volna vele.
Elindult hazafelé. Útközben bevásárolt. Fagyiból tripla adagot vett, mert maradt még néhány élelmiszerkupon a kártyáján. Fizetett, és persze kapott jelzéseket a vásárlást jutalmazó új kuponokról. Ránézett. Semmi különös. Semmi szív. De nem baj. Kivárja. Most már biztosan kivárja. A 6-os főverzió frissítés állítólag szenzációs lesz. Beszerzi. Talán kupon nélkül is.
*
Szeptember 29. A szív világnapja.
