Két lépcsőházon futott át, hogy a négyes főfolyosóhoz érkezzen.

– A fenébe! – lihegte, amikor kénytelen volt leállni néhány másodpercre, hogy kifújja magát. – Ez valami vicc. Ez az egész egy vicc.

– Gyerünk, gyerünk! – futott el mellette egy nő szélvész tempóban. Tornacipő volt a lábán.

– Így könnyű – fujtatott nagyot Prudencia, és rávette magát újra a futásra.

Számolta a folyosókat. A nőt nem érte utol, de a tempója megmaradt. Az ötödik és a hatodik között hatalmas volt a távolság. Le sem lassított, úgy kanyarodott be a hatoson, és egészen az negyedik oldalfolyosó magasságáig bírta a tempót, aztán érezte, hogy lábából kifogy az erő és tüdeje nem bírja tovább a feszített munkát. Izzadva gyalogolt tovább, de a hetedik mellékfolyosó csak nem akart felbukkanni.

– Ezt nem hiszem el – állt meg egy pillanatra zihálva. – Ezt így nem lehet – mondta, majd megfogalmazódott benne a gondolat, hogy viszont máshogy sem lehet, hiszen mindig az van, ami van és mindig az nincs, ami nincs egy öreg klasszikus szavai szerint.

Sietve indult el újra. A futást feladta. Régen volt már, hogy ennyit loholt volna, a test pedig kényelmes egy jószág. Végül jobbkézre meglátta a hetes folyosót. Megszaporázta a lépteit. Amikor végre odaért, örömmel vette észre, hogy az aprócska kis átjáró alig pár méter hosszú, melyből két terem nyílik egymással szemben. Megállt az ajtók előtt. Az egyik mögül ricsaj szüremkedett ki, és ez mosolyra késztetette. Mindegy, hogy milyen iskoláról beszélünk, egy osztály mindig is osztály marad.

Felpillantott az ajtó fölötti olcsó műanyag órára. 08.01. Ilyen távolsághoz képest ez közel áll a csodához. Nagyot sóhajtva nyomta le a kilincset.

A terem nagy volt. Sokkal nagyobb, mint egy normális osztályterem. Ablakai egy újabb – ki tudja melyik – sportpályára nyíltak, ahol fiatalok éppen serényen kézi fűtilókat toltak maguk előtt. Pálya menedzserek. A padok körül diákok tömege ricsajozott. Prudencia az asztalhoz ment, és letette fekete filcekkel teli zacskóját és a matematika könyvet. Az első padoknál tartózkodó diákok felfigyeltek a jövevényre és elcsendesedtek, de a többség tovább élte tanóra előtti életét.

– Jó reggelt! – kiáltotta el magát Prudencia.

A teremben csend lett.

– Maga az új matektanár? – kérdezte egy vörös hajú fiú. Nagyjából tizedikes lehetett.

– Igen – bólintott Prudencia.

– Kár.

– Az jó. Már egy ideje nem tanulunk matekot – jegyezte meg egy hosszúhajó túlzottan is vékonyka lány.

– De tanultunk. A Karolina tanárnő matektanár volt, és néha hozzánk is jött – jegyezte meg egy lány két paddal távolabb.

– A Karolina tanárnő egy hülye p* volt – mondta a vörös hajú fú.

– Így nem beszélhetsz egy tanárról – szigorította meg szavait Prudencia.

– Úgy beszélek, ahogy akarok – vágott vissza a vörös.

– Hát azért majd ezt meglátjuk.

– Hát lássuk meg!

Prudencia egyetlen pillanatra mérlegelte a lehetőséget, hogy tovább vigye a vitát, de aztán úgy döntött, hogy az első óra első percében ez nem feltétlenül a legjobb stratégia.

– Üljetek le! – kiáltotta el magát azon a hangon, ami hosszú évek óta a működött minden tanteremben. A zaj azonnal csendesedett, és ez megnyugvással töltötte el. Még működnek az eszközök. Oliver biztosan jobban teremt rendet. A férfi tekintély alapértelmezetten biztosít előnyt az osztálytermekben. Az ösztön még mindig ösztön. Ezt minden nőnek el kell fogani. De a rutin azért sok tesztoszteront pótolhat. A diákok helyet foglaltak, Prudencia végre rálátott az osztályra, mely rémisztően népesnek tűnt.

– Hányan vagytok?

– Negyvenkilencen, tanárnő. És a Robi, de az soha nincs itt – válaszolta egy szőke, aprócska lány a második sorból.

– Mert edzésen van – jegyezte meg egy fiú közvetlen mellette.

– Attól még tanulhatna.

– Az edzés fontosabb!

– Persze.

– Persze!

– Állj! – akasztotta meg a vitát Prudencia. – Ti sport osztály vagytok?

– Meg szakik is, összevonva – válaszolta hátulról egy hórihorgas kamasz.

– Értem. És hányadik osztályba jártok?

– Tíz.

– Tizenegy.

– Kilenc.

Záporoztak a számok.

– Nem egy évfolyam? – tágult nagyra Prudencia szeme.

– Nem. Az a csipszar hátul hetedikes – mutatott az osztályterem hátsó traktusa felé a vörös hajú srác.

– Kicsoda?

– Én, és nem vagyok csipszar – állt fel egy valószínűtlenül aprócska fiú az utolsó padból. Eddig nem is látszott ki az őt takaró kamaszok háta mögül.

– De csipszar vagy – zárta le a vitát a vörös. – Vagy kapsz egy frászt.

– Állj! Itt senki nem ad frászt senkinek – emelte meg hangját Prudencia, és arra gondolt, hogy „maximum én”, de ez bűnös gondolat volt, és így elhessegette. – Nem akarsz előre ülni? – kérdezte a fiúcskától.

– Minek? – kérdezte egy zsíroshajú, karikásszemű fiú a terem széléről.

– Mert alacsony, és jó lenne, ha látná, amit a táblára írok.

– A tanárnő írni fog a táblára?

– Igen.

– És mit?

– Számokat.

Az osztályon meglepetés hangjai keltek éltre.

– Számokat? Minek? – kérdezte a vörös.

– Hogy megoldjunk a példákat. Hoztam egy párat.

– Példákat?

– Példákat. Vagy nem matematika órátok van?

– De igen, csak azt hittem, hogy a tanárnő hagy minket játszani. Helyettesí, nem?

– De igen.

– És ért a matekhoz?

Prudencia száján kikívánkozott egy határozott nem, de visszafogta magát. Ő tanítani jött, nem felügyelni. Ha van tanár és van tantárgy, akkor lesz tanítás is. Talán nem olyan jó, mint egy szakos tanár esetében, de valami lesz, ha addig élnek is.

– Amennyire kell, értek hozzá.

– Akkor nem játszunk?

– Most tanóra van. Azon tanulni kell, nemdebár?

– A tanárnő tanítani fog? – kérdezte hátulról egy fiú.

– Igen. Ez a szándékom. Bár nem vagyok matematika tanár, de attól még gondolkodhatunk közösen.

– Gondolkodni? – nevetett fel a vörös, és a legtöbb kamasz vele röhögött.

– Gondolkodni. Elég hasznos dolog. Sokat segíthet az életben!

– Segít füvet nyírni? – kérdezte a vörös egyik barátja.

– Füvet nyírni?

– Ja. Én szaki vagyok. Ha mázlim van, felvesznek pályamenedzsernek.

– És? Akkor már nem kell gondolkodni?

– Miért, kell? Mert ha nem, akkor inkább játszanánk a haverokkal.

– Én tanulni akarok – tette fel a kezét egy lány.

Néhányan csatlakoztak hozzá.

– Stréberek – vakkantotta a vörös.

– Nem azok – vágott közbe Prudencia. – Tanulni jó dolog. Okosodni jó dolog.

– Mer’?

– Mert attól színesebb lesz a világ. Több lehetőség nyílik meg előttetek. Ha tanulsz, akkor több mindent értesz meg a környezetedből, és ez izgalmassá teheti az életet. A matematika pedig az élet egyik alapvető eszköze arra, hogy a sajátos, izgalmas rendszerével érthetőbbé és használhatóbbá tegye a világot.

– Marhaság – legyintett a vörös. – A kétszerkettőtől még nem tudok jobban futni. Pedig ha nem vesznek be a csapatba…

– Soha nem jutsz be a csapatba – vihogott egy lány.

– Kussoljál! – hördült fel sebzett vadként a vörös.

– Mert béna vagy!

A fiú összeszorított ököllel állt fel a székéből.

– Ezt most hagyjátok abba! – kiáltott Prudencia.

– Maga ne mondja meg, hogy mit csináljak!

– De megmondom, mert én vagyok a tanár.

– Na, bumm! Hogy össze ne szarjam magam.

– Mit mondtál?

– Azt hogy, leszarom, ki maga. Nekem ne dirigáljon, mert beperlem.

Prudencia kitátotta a száját, aztán újra becsukta. Ereiben lüktetett a vér, halantéka dobolt.

– Hogy hívnak, fiam?

– Kevinnek.

– Kevin. Kérlek, ülj le – mondta Prudencia visszafogott hangon. Minden erejére szüksége volt, hogy visszafogja magát, de a kísérlet sikeresnek tűnt.

A fiú visszaült. Prudencia nagyot nyelt és tízig számolt, majd folytatta:

– Gyerekek! Most matematika óra lesz.

– Akkor nem játszunk? – kérdezte valaki csalódottan hátulról.

– Nem. Tanulunk.

– Kár!

– Kár, nem kár, akkor is tanulni fogunk. Ez egy iskola, ahol a diákok tanulnak, a tanárok pedig tanítanak.

– Kár, hogy nem kaszinó – jegyezte meg a zsíroshajú.

Többen felnevettek.

– Kaszinó? Azt ugye tudjátok, hogy egy kaszinóban elképesztő módon kell tudni összeadni, szorozni és osztani?

– A pénzt, amit nyerek? – kérdezte a vörös.

– Nem. A krupiéknak.

– Krumpli? Az a paraszt, nem? – nyihogott fel egy lány.

– Te vagy a paraszt – jegyezte meg a vörös.

Erre még nagyobb röhögés jött válaszul.

Prudencia becsukta a szemét és várt. Fejében a kétségbeesés és reménytelenség harcolt egymással az első helyért. Akkor sem, súgta maga elé.

– Na! – emelte meg a hangját, és felvette az asztalra tett könyvet. – Akkor kezdjük el szépen. Hol tartotok a tananyagban?

– Egyszer már vettük a törteket.

– A Karolina tanárnővel az egyenleteket vettük.

– Százalékszámítás – kiáltotta be valaki hátulról.

– Én nem értem a törteket – jegyezte meg egy kisfiú az első sorban.

– Mert csipszar vagy te is – nevetett fel Kevin.

– Én tudok összeadni!

– Én nem értem az egészet.

Prudencia hagyta, hogy elérjék a szavak, és tudta, hogy ezzel az órával nagy valószínűséggel itt véget is ért a 23-as iskolában befutott tíz perces karrierje.

– A tanárnő rosszul van? – kérdezte a szőke lány.

– Nem – rázta meg fejét Prudencia. – Csak gondolkodom.

– Ne csinálja, tanárnő, az fárasztó – jegyezte meg a zsíroshajú. – Mi se szoktunk, és tessék, milyen jól megvagyunk!

– Te hülye vagy! – visított fel egy lány, és fájdalmas arccal kezdte masszírozni felkarját. A mellette ülő fiú kajánul vigyorgott rá.

– Csendet! – kiáltott fel újra Prudencia, és ez hatott. – Álljon fel mindenki!

– Mi van? – kérdezte Kevin.

– Azt mondtam, hogy álljon fel mindenki.

A diákok többsége engedelmeskedett.

– Mondom, mindenki – nézett Prudencia azokra, akinek eszük ágában sem volt megmozdulni.

– Be fogjuk perelni, ha ugráltat – mondta Kevin. – Azt csak az edző teheti.

– Akkor is álljatok fel!

Néhány kelletlen mozdulat után a teremben végül mindenki állt.

– Rendben. Most pedig menjen hátra az, aki nem szeretne tanulni.

– És aki akar? – kérdezte a szőke lány. – Én érettségizni akarok.

– Aki tanulni akar, az maradjon itt az első sorokban.

– Na végre! – vigyorodott el Kevin, és nagy léptekkel elindult a hátsó padok felé. A fél osztály követte. Pár perc alatt átrendeződött a terem. Elől főként kisebbek ültek, de akadt néhány kamasz is a padokban.

– Rendben, szóval ti vagytok azok, akiket érdekel a matematika – mosolygott rájuk Prudencia. Hevesen vert a szíve. Triázs. Soha nem gondolta volna, hogy eljut egyszer a triázsig. A fogalmat néhány éve egy üveg bor mellett említették először. Jól emlékezett a pillanatra, amikor a harmadik kör után kibökte a szót egy idősebb kollégája. Pollynak hívták és biológiatanár volt.

– Lányom, ha nincs más eszköz, akkor be kell vetni a triázst – mondta komoly arccal.

– Aha. Rosszul hangzik. Mi is az? – nevetett fel Diana, Prudencia azóta már kiugrott kollégája.

– Triázs. Orvosi fogalom. A betegek gyors osztályozási rendszere. Nem igaz, hogy nem ismeritek.

– Én felvállalom, hogy tudatlan vagyok – jelentkezett Prudencia.

– Jó, akkor én is – csatlakozott hozzá Diana.

Nevettek.

– A tirázs egy osztályozási rendszer. Ha katasztrófa van, vagy háború, vagy bármilyen esemény, ami tömeges sérülttel jár, a triázst alkalmazzák arra, hogy osztályozzák a sérülteket az ellátás sürgőssége szerint. Öt szintje van. Az azonnali beavatkozást igénylők, a magas beavatkozást igénylők, a sürgős, de nem azonnali esetek, a nem sürgős esetek és a ráérő esetek. Ez háborúban leegyszerűsödik három csoportra. Az elsők a menthetetlenek, a második, akikkel törődni kell, mert egyébként meghalnának, harmadikba pedig azok tartoznak, akikkel nem kell sokat vesződni. Érthető lányok?

– De azért ez durva – kortyolt bele az italába Diana. – A tanteremben nincs ilyen. Ott mindenki menthető.

– Ha vészhelyzet van, akkor nem – rázta meg fejét Polly. – Amikor azonnal és kevés erőforrásból kell cselekedni, amikor nincs időd, erőd, lehetőséged arra, hogy mindenkit ments, akkor triázsolni kell. Sajnálom. Ez a katasztrófák rendje.

Tovább iszogattak és Prudencia elhatározta, hogy ő soha nem gondolkodik majd így. Soha. Mert az iskola nem harctér.

– És lesz házi is? – zökkentette ki az emlékeiből Prudenciát a csipszar. Megborzongott attól, hogy ez a szó jutott eszébe, de az élet már csak ilyen. A címkék ragadósak.

– Hogy hívnak, édesem? – hajolt le a fiúcskához Prudencia.

– Miksa, de a többiek csipszarnak…

– A Miksa pont jó név. Volt egy ilyen király is. Ausztriai Miksa. És volt egy másik is. Egy mexikói császár. Szóval jó kis név az – Miksa csodálkozva bólintott egyet. – És hogy a kérdésedre is válaszoljak, lesz házi.

– Meg még a francot! – kiáltotta előre valaki a terem hátsó traktusából. – Bepereljük a tanárnőt.

– A házi – egyenesedett fel Prudencia – fakultatív.

– Az mi?

– Nem kötelező. Az csinálja meg, akinek kedve van hozzá.

– Lúzerek – kiáltotta Kevin.

– Anyád a lúzer – fordult hátra a szőke lány.

– A te anyád az. Kérsz egy pofont?

– Csend! – csattant fel újra Prudencia parancsoló hangja. – Nincs házi. Vagyis csak annak van, aki kéri. Akit nem érdekel az egész, az hátul csináljon, amit akar…

– Még jó.

– … csak arra kérem, hogy halkan csinálja, és ne zavarja azokat, akik elől tanulni akarnak. Beszélhet, de csak suttogva! Ez így érthető?

– Mint a vakablak.

– Helyes. És ha vannak olyanok hátul, akik mégiscsak úgy döntenek, hogy elől jobb dolguk lenne, hogy egy kis észt is fel akarnak szedni kosz helyett a tanteremben, azok kérdezés nélkül bármikor előre jöhetnek. Szívesen látjuk őket – dörgött Prudencia hangja a teremben.

Csend lett.

– Akkor most szabadfoglalkozás? – kérdezte a zsíroshajú.

– Igen. Aki nem akar, az ne tanuljon. Senkit sem tudok megmenteni, aki nem akar megmenekülni.

Legszívesebben sikított volna. Gyűlölte magát. Gyűlölte a szavakat, amiket kiejtett a száján. Vajon így éreznek a harctéri orvosok is, akik tudják, hogy ítéletükkel halálba küldenek normális esetben akár megmenthető embereket? Vajon nekik is vérzik a szívük, vagy idővel lekopik az érzés? Most úgy vélte, hogy nem. Hogy soha nem múlhat el a fájdalom, amikor pusztulásra ítélnek valakit, akiben még van lehetőség. Elmúlni nem múlhat. Talán érzéketlenné válhat. Vagy megszokottá. De attól még fáj.

– Nos? Akkor egyeztessük óráinkat és találjuk ki, hogy mi az, amit mindenki szívesen megtanulna.

Ötletek szálltak felé, miközben fogalma sem volt arról, hogy mit tesz és hogy azt jól teszi-e. Nem orvos volt a harctéren, hanem egy kezdő nővér, akitől most sebészi bravúrokat várnak el. Akkor sem adhatja fel. Ha minden kötél szakad, itt ma akkor is matematika oktatás lesz.

Végül megállapodtak a törtekben.

Prudencia összeszedte minden tudását, és nekikezdett. Gerince mentén apró csermelyekben folyt le az izzadság. Ezt bezzeg soha egyetlen diák sem tudja. Nem látják, nem érzik a tanár félelmét, aggódalmát, kétségbeesését. Semmit nem látnak belőle, csupán egy embert akire figyelniük kell. Régebben még legalább ott volt az a kis „kell” szó. De itt már nincs. Itt már csak egy ember áll, akin akár át is lehet nézni, mindegy, hogy mennyire izzad. Nem számít. Csak egy kopott eszköz, egy lassanként elhasználódó bútordarab.

Kevinék hátul beszélgetni kezdtek. Még nem voltak túl hangosak.

– Figyelünk – szólalt meg a túlzottan vékonyka lány.

Prudencia nagy levegőt vett. Igen. Értük még érdemes izzadni. Csak értük. Még akkor is, ha verítéket ők sem látják.

– Redben van. Törtek. Akkor vegyünk egy almát…

(folyt. köv.)