Kilépett a folyosóra. Néhány hosszú másodpercig vágyakozva nézte a katalógusok végtelen tengerét. Ilyen lehet egy haldoklónak, aki az utolsó perceiben döbben rá, hogy egész életének megoldása ott volt az orra előtt, de most már késő, minden kipereg az ujjai közül. Harag és reménytelenség. Remélte, hogy a halál pillatana ennél jobb lesz, mert ez most rettentes volt.

– Jöjjön csak – szólalt meg újra a hang.

Még egy pillantást vetett a folyosóra és megfogadta, hogy visszajön. Ő még nincs a halálán, még állnak előtte lehetőségek. Legalábbis így remélte.

Kilépett az ajtón és újra mászni kezdett. Három forduló után a lépcső befejeződött. Egy szűk könyvekkel csúfolt szoba bújt meg a legfelső fok mögött. A könyvek jó érzéssel töltötték el. A tudás mindig vonzó. Még a tudás puszta ígérete is csalogatja azokat, akik egyszer beleszagoltak annak mámorító illatába. Első látásra a hely kísértetiesen hasonlított arra az olvasószobából lett menedékre, melynek létezését sokáig titkolták előle a barátai.

– Erre! – mondta a hang egészen közelről.

———-

———-

Mielőtt folytatódna Prudenca története, egy szóra, kedves olvasó, elrabollak.

Immár a 47 résznél tart a 23-as iskola. Ez nagyjából egy 450 oldalas könyvnek felel meg. A vége felé közeledünk, de azért még van mit olvasni, és írni is.

Biztos tudjátok, hogy az író is ember. Táplálkozik, alszik, fázik és más egyéb tevékenységeket is végez az íráson kívül. Mindez költségekkel jár (bár ne járna).

A Közösségi Olvasók Társaságába azok az emberek lépnek be (kevesen vannak, de kitartóak), akik megértik, hogy nélkülük nem létezik irodalom. Ők – és remélem, hogy hamarosan te is, nem egy könyvet vesznek – hanem (mert szeretik annak a munkáját, aki ezeket írja) közvetlen segítenek az írónak.

Hogy mit kapnak támogató belépésükért cserébe?

Azt, hogy Prudencia él és virul az elménben, és így mindenki számára.

ÉS

Heti nem további egy, hanem további NÉGY kisebb-nagyobb történetet.

Szinte minden napra egy mese.

A tagság félévre vagy egy évre szól, és nem kerül többe, mint négy könyv ára, melyért cserébe eddig megírt (mintegy kb. 3000 oldalnyi) 1071 írást kapsz a hetente érkező történetek mellé.

Ja, és biztosítottál egy írót egy évre magadnak.

Köszönöm, hogy megfontolod a tagságot, és ezzel életben tartasz egy projektet, mely másoknak is példa lehet a jövőben.

És most vissza Prudenciához!

———

———

Megkerült egy könyvkupacot. Jobbra egy ablak nyílt. Képtelen volt ellenállni a kísértésnek, és kinézett rajta. Az égen sütött nap, az ablak alatt pedig köd gomolygott. Mintha a felhők fölött járt volna, ami persze lehetetlennek tűnt. Akár két Eiffel torony magassága sem lenne elég ahhoz, hogy ilyen magasra kerüljön. Néhány másodpercig zavarodottan bámult ki az ablakon teljesen elfeledkezve arról, hogy hol van.

– Igen. Elég magasan vagyunk. És ez évről évre egyre csak nő – mondta a hang a háta mögött.

– Hogyan? – kérdezte Prudencia. Nem tudta levenni szemét az alattuk gomolygó felhőtakaróról. – Én sem tudom. Így lett. Ezt is el kell fogadni, mint annyi minden mást. Prudencia, ha nem tévedek.

Prudencia végül megfordult. Egy ősz öreg ember ült előtte. Körülötte könyvek tornyosultak. A férfi szeme élénk volt, és fürgén pásztázta a vendégét. Prudencia üdvözlésképpen előrelépett és a kezét nyújtotta.

– Honnan tudja?

– Az ember általában tudja, ha fohászkodnak hozzá. Pláne, ha hozzá tartozik.

Prudencia összevonta a szemöldökét, de nem adott utat a rátörő gondolatoknak. A férfi szeme mosolygott, de az arca nem.

– Üljön csak le – mutatott egy könyvkupacra végül az öreg.

Prudencia hálásan tett eleget a kérésnek. Addig sem kellett azzal foglalkoznia, ami jelen esetben a legkézenfekvőbb lett volna.

Egy ideig csak hallgattak. Úgy tűnt, hogy az öregnek nem sürgős a beszéd.

– Akkor ön… – Prudencia nem folytatta a mondatot, mert a szavak szürreális képződménnyé álltak össze fejében, mellyel bárhogy is akart, nem tudott kibékülni.

– Igen. A 002-es Iskolaszent vagyok – bólintott a férfi. – Meglepődött?

– Azt hittem, hogy nem létezik.

– Létezem. Legalábbis önmagam számára mindenképpen. Miért gondolta?

– Mert az egész egy hatalmas átverésnek látszik. Minden, a szabályok, a tanrendtartás, a maszkok, az iskolaszentek. Az egész egy hatalmas gőgös, elmebeteg átverés néz ki – szakadt ki Prudenciából hirtelen minden, ami a 23-asban töltött idő alatt felhalmozódott benne. Maga is meglepődött, hogy milyen sok minden volt ott, ahonnan ezek a szavak jöttek.

– Nem. Semmi sem átverés. És mégis minden az.

– Ezt nem értem. Egyáltalán, hogyan élhet még maga, ha most a 23-as van soron? Már ennek sincs semmi értelme.

Az öreg komolyan bólogatott egy ideig, majd értelemtől csillogó szemét Prudenciára emelte, és úgy kérdezte: – Melyiket választja?

– Mi közül? Az egészet nem értem, így nehéz választani.

– Azt azért tudja, ugye, hogy azért van itt, mert beszélni akart velem.

– Csak azt ne mondja, hogy fohászkodtam magához, mert nem. Eszem ágában sem volt. Higgye el, egyetlen másodpercre sem fohászkodtam senkihez, akit ebben az iskolában megismertem. Emberekhez nem szoktak fohászkodni. Pláne nem olyanokhoz, akik egy borzalmas rendszert tartanak fent, egy élhetetlen, értelmetlen…

– Nyilván úgy képzelte a fohászkodást, hogy a térdére ereszkedik és szavakat mormol – vágott a szavába a férfi.

– Ahogy azt minden egyes reggel el is várják tőlünk. Álszent, nevetséges, látszat tisztelet, amit sem mi, sem ők nem vesznek komolyan…

– A helyzet az, hogy a fohászkodás valójában egészen máshogy zajlik. Mármint kezdetben máshogy zajlott. Az én időmben nem volt még reggeli ima. Akkor még maszkok sem voltak. Semmi. Mindenki tette a dolgát.

– És? A fohász mit jelentett?

– Azt a módot, ahogy valaki tette a dolgát. Ennyi elég volt. Láttam, hogy ki mit tesz. Nem kellett több. Odamentem hozzá és megkérdeztem, hogy mi a baj? Ennyi. Nem volt semmi sem kötelező. Elég volt csupán annyi, hogy figyeltem rájuk. Tudja, egy embert eléggé jól jellemez az, ahogy dolgozik. Már ha dolgozik. A munkája maga a segítségkérés. Nem kell mást tennie. Nem kell kimondania a baját, mert az úgy is szépen látszik. Elég a munka. A többi az én dolgom volt.

– Maga viccel.

– Hiszen maga is itt van éppen, és én azt kérdezem, hogy mi a gond. Szóval nem hiszem, hogy ez vicc.

Prudencia az öreg arcát kutatta, hátha talál rajta egy jelet, amely minden elhangozott szót semmissé tesz, de bármennyire is figyelt, nem fedezett fel ilyesmit.

– Mielőtt bármit mondanék, kérem, válaszoljon arra a kérdésre, Prudencia, hogy melyiket választja.

– Még mindig nem tudom, hogy mi közül lehet választanom.

– Igaz – bólogatott a férfi. – Nem mondtam.

– Nem.

– Jó. Két lehetősége van. Az egyik az, hogy kér valamit.

– Mit?

– Bármit, ami az ittléte alatt kérésként megfogalmazódott magában. Egy új szobát, új tantárgyakat, könnyebb beosztást. Nekem mindegy.

– Bármit kérhetek?

– Persze. Kérni bármit lehet.

– És megadja?

– Ha képes vagyok rá, akkor igen.

– És ha nem képes?

– Akkor nem adom meg. Tudja, a régi fohászban ez volt a szép. Amikor én mentem oda valakihez, már tudtam, hogy mit akar, és azt meg is tudtam adni. De most, hogy ők jönnek ide hozzám…

– Én nem magához jöttem.

– De mégis itt kötött ki.

– Véletlen.

– Nem az. Sok apró kis döntés, kanyar, választás, esemény eredője ez a pillanat. Az, hogy nem látja át az okok rendkívül sűrű hálóját, még nem jelenti azt, hogy ez a háló nem létezik. Mindennek egy útja van, és végtelen számú oka. Szóval nem gondolja azt, hogy véletlenül ül itt előttem.

– Jó, nem gondolom. Akkor tessék itt vagyok. Kérhetek?

– Mondtam már, hogy kérni bármit lehet. De mivel ön jött hozzám, és nem én mentem önhöz, így nem igazán tudom, hogy mit fog kérni. Ennek értelmében egyáltalán nem biztos, hogy meg is tudom azt adni.

– Akkor jobb lett volna, hogy tartja magát az eredeti tervhez, és maga jön le hozzám, mert higgye el, van mit kérnem.

– Igen. Az lenne a legjobb, ha én mehetnék, de nem mehetek. Már nem én vagyok a igazgató. Az iskolaszenteknek is vannak korlátai. Ezért kell most választania. Kér, és én talán teljesítem, vagy… nem kér.

– Az mire lenne jó?

– Ha nem kér, akkor kérdezhet. Kérés, vagy kérdés, ez itt a kérdés? – nevetett fel saját szóviccén az öreg. Kellemes nevetése volt.

– Kérdezhetek?

– Hogyne. Bármit. Feltéve, ha azt választja.

– És maga válaszol.

– Igen. Őszintén. Tudja, a kérdésem úgy is feltehetném, hogy: Mit akar: őszinteséget, vagy ajándékot.

– A kettő nem jár együtt.

– Ritkán – kuncogott fel az öreg. – Itt pedig szinte soha. Nos? Hogy folytatjuk?

Prudencia elgondolkodott.

– És ha kérek valamit?

– Kérjen. Csak őszinteséget ne.

– De megadja. Már ha erejéből telik.

– Meg. De persze nem biztos, hogy pontosan azt adom, amit kért. Talán egészen mást kap. Ez egy zsákbamacska, ha úgy tetszik.

– Nem azt kapom, amit kérek?

– Az ember szinte soha nem azt kapja, amit kér. Ez még nem tűnt fel magának? Ez nem egy népmese. Amikor kér az ember, akkor többnyire egy kicsit megkapja azt is, aki adni fog. Nagyon nehéz úgy adni, hogy az ember ne nézze a saját hasznát közben. Szóval ha kér, akkor talán nekem lesz jobb. Vagy másoknak.

– Vagy senkinek.

– Vagy senkinek – bólintott az öreg. – Kezdi érteni.

– És ha az őszinteséget választom?

– Azt megkapja úgy ahogy van.

– Most nem hazudik, ugye? Mert őszintének lenni is elég nehéz úgy, hogy az ember ne nézze benne a saját hasznát.

Az öreg elismerően bólintott egyet.

– Maga tényleg okos.

– Köszönöm. Szóval, ott hol van a csapda?

– A válaszom az, hogy amennyiben az őszinteséget választja, akkor talán nem lesz lehetősége arra, hogy azt ki is használja.

– Ez mit jelent?

– Azt találja ki saját maga. A képzeletére bízom.

Prudencia mélyen az öreg szemébe nézett, de nem olvasott ki onnan semmit. Most vette észre, hogy mély és félelmetes csend veszi őket körbe, mint egy szorosan záródó börtön falai.

– Nagy itt a csönd.

– Magasan vagyunk. Kevés a zaj. Messze van a világ. De meg lehet szokni és ha megszokja az ember, akkor már nem is akar mást. Fél visszamenni az zajba.

Hallgattak. Prudencia sürgetést érzett magában, holott az öreg türelmesen várt, sőt, úgy tűnt, kifejezetten élvezi a helyzetet, és semmi kedve megszakítani azt.

Szeretett volna kérni. Ezer és egy kérése lett volna, de a sötétség, mely a válaszok nélkül körbevette sokkal ijesztőbb volt mindennél, amit kaphatott volna. Tudás nélkül nincs élet, csak vegetáció létezik. Az ember tudásra termett. Az egyetlen, az egyedüli olyan lény, melynek éltető eleme az ismeretlen, aki a megismerés folyamatában örömet, célt lát, aki vágyik a felfedezés izgalmára, és fáj, ha a tudása korlátokba ütközik. Ez különbözteti meg az állatoktól, a vágy, hogy megismerje az ismeretlent, és tudássá kovácsolja azt. És az iskola az a hely, ahol a vágy felébredhet és ha már felébredt, akkor megerősödhet. Az iskola a tudás boldogságának keltetője.

– Miért lett ilyen a 23-as? – kérdezte Prudencia.

– Tehát a kérdéseknél maradtunk.

– Így van.

– Helyes. Örülök neki – mosolyodott el az öreg. – A kérdésére a válasz nagyon hosszú és egyben nagyon rövid is lehet. A rövid válasz szerint azért, mert így sikerült.

– Ez nem válasz.

– Pedig az. Ha a kezére néz, akkor felteheti a kérdést, hogy miért van öt ujja hat helyett. A válasz erre is az: mert így történt. Millió oka van. Pedig hat ujjal talán jobb lenne. De az idő dolgozik generációról generációra, és a végén az lesz, ami lesz.

– Csak azt ne mondja, hogy ezt senki sem akarta. Hogy mindez az eszelős értelmetlenség, ami körbevesz minket, az csupán a véletlennek köszönhető.

– Nem. Azt nem mondom. Nem a véletlennek köszönhető, hanem az akaratnak.

– Akaratnak? Ezt nem értem.

– Az akaratnak. Prudencia, ha eddig nem tudta volna, akkor most elárulom, hogy mindenki jót akar magának. Ez olyan alapvető tény, ami a lényünk legmélyébe van belekódolva.

– De ez, ami itt van, nem jó senkinek.

– Téved. Ez kevés embernek jó, de azoknak jó.

– Akkor változtassuk meg.

– Növesszen még egy ujjat.

– Nem így értettem.

– De én így értettem. Figyeljen ide, elmagyarázom – mondta az öreg, és a háta mögötti polcnak dőlt. Néhány könyv leesett mellé a földre, de ezt minta észre sem vette volna, beszélni kezdett.

– Amikor létrehoztuk a 23-ast, itt csak egy romos sportpálya, egy apró kis betonkocka volt, amiben egy öltöző és egy koszos zuhanyzó penészedett, és mellette ott állt egy réges-régi ócska iskola, üres termekkel, kihalt folyosókkal. Szellemépület, ahová a legtöbb terembe csak a szél nézett be tanulni. Idejöttünk és rendbe tettük. Újat építeni persze mindig könnyebb, mint felújítani valamit. A felújítással az a baj, hogy meg kell tartani bizonyos dolgokat, amire semmi szükség nincs. De ha az embernek nincs végtelen forrása és energiája, akkor azzal dolgozik, ami adatik neki. És nekünk a régi, lepusztult épületekkel kellett kezdeni valamit. És mi kezdtünk is. Kemény munkával felújítottunk termeket, és közben tanítottunk és szabályokat hoztunk és azokat a szabályokat korrigáltuk és új szabályokat hoztunk, azokat is korrigáltuk, és idővel új termeket és folyosókat építettünk, és azokhoz is új szabályok és eljárások kellettek és mi meghoztuk őket, és azokat is módosítottuk. És így tovább, évről évre. Új tanárok jöttek és új szabályok kellettek, de mi meghoztuk őket, mert szükség volt rájuk, hogy működjenek a dolgok. Kemény munka ám a rend megtartása. De álltuk a sarat. Beletettünk apait anyait, évfolyamról évfolyamra.

Az iskola pedig nőni kezdett. Gyarapodott. Eredményeket értünk el. Nem nagyokat, de eleget ahhoz, hogy büszkék legyünk. És mi büszkék is voltunk. Szépen lassan más iskolákat is megalapítottunk, ahol felhasználtunk minden tudást, amit itt megszereztünk, és az új iskolák már sokkal jobban működtek, és ez által mi is jobban működtünk. Persze voltak hibák, de a hibákat mindig lehet korrigálni. Új szabályokat hoztunk hát, és azokat is módosítottuk. És ez így megy a mai napig. Érti, Prudencia? Romokra épülve létrehoztunk valamit, de a romokat nem takaríthattuk el, így soha nem lett pontosan az, amit eredetileg akartunk. A múlt. A múlt mindig közbeszól és korlátoz bennünket. Mert a múlat nem lehet nem megtörténté tenni. Ha megszüntetnék a múltat, akkor le kéne rombolnunk az egész iskolát, mert azokon áll minden, amit itt lát. A tornaterem, ahol nap mint nap reggelizik és vacsorázik a régi tormaterem fölött áll. Ha a régit megsemmisítenénk, akkor az is összeomlana. Ezért van az, ami. Ezért nem tökéletes a rendszer és nem is lehet soha az, mert soha nincs tiszta lap. Mindig van valami, amire kénytelen kelletlen építkeznünk kell. Ez elég jó válasz volt arra, hogy miért van az, ami most van?

Prudencia nem vette le a szemét az öregről míg az beszélt. Látta a villanásokat, azokat a kis szikrákat, melyeket keresett.

– Azt mondta, hogy őszinte lesz.

– Nem voltam az?

– Nem. Igazat mondott, azt nem kétlem. De a kérdést kikerülte. És ez nem volt valamit őszinte dolog.

– Vagy a kérdés nem volt egyértelmű.

– Pontosan tudja, hogy mire vagyok kíváncsi.

Az öreg szemöldöke elismerően szökött a plafon felé.

– Tudom. De azt magának kell tudnia, hogy az őszinteségnek is vannak fokozatai. És ha a teljes őszinteséget választja, annak ára van. Elég nagy ára.

– Nem érdekel.

– Biztos?

– Biztos. Miért lett ilyen a 23-as?

Az öreg szemében megkeményedtek a fények.

– Hát jó. Legyen. A válaszom mindazonáltal még mindig ugyanaz, amit az előbb mondtam: az akarat miatt lett ilyen. Hiszen mindenki jót akar magának…– Az öreg megtorpant, kinézett a Prudencia mögött fénylő ablakon, és mintha ő maga is elgondolkodott volna a válaszon, egy ideig nem szólalt meg, aztán Prudencia nézett és halkan folytatta: – Csakhogy az akarat megváltozott, mert az akarat is folyton változik, mint minden más, és idővel mi már nem jó iskolát akartunk, persze azt is, de legfőképpen nem azt…

– Hanem mit? – kérdezte száraz torokkal Prudencia.

– Irányítani akartunk, Prudencia. Az lett a legfontosabb. Nem maga az iskola, hanem hatalom, ami irányítja. Idővel azt akartuk igazán. És erre a vágyra kezdtünk építkezni.