A gyerekek tudták a dolgukat, önállóan nekifogtak a munkának: söprögettek, a sövényeket nyírták. Néhányan, egy hórihorgas kamasz lány irányítása alatt komolyabb munkálatokba kezdtek. A lány szakértelemmel adta ki a parancsokat, társai pedig zokszó nélkül álltak neki egy nagyobb bokor áttelepítésének. Prudencia egy ideig kíváncsian nézte a jelenséget, ahogy a fiatalok önmagukat irányítva tették a dolgukat. Jó volt nézni őket. Az erő, lelkesedés, sőt, a szakrételem, amivel nekikezdtek a munkának lenyűgöző volt. Jó lehet fiatalnak, gondolta. Olyankor még minden olyan egyszerűnek tűnik. Félelmetesnek persze, de mégis egyszerűnek. Olyankor még benne van az emberben valamiféle rejtett optimizmus, melyet a hamis, de mégis igaznak tűnő halhatatlanság érzése burkol be óvón. Elsétált az iskola határához. A határvonalat egy kis kőkerítés jelezte, mely inkább volt a mögötte húzódó szántóföld része, mint az iskoláé. Rátette csíkos papucsos lábát a kősávra. Elmosolyodott a gesztuson. Most készül átlépni a Rubiconon. Kőből van és nyomorúságos, de talán Cézár sem látta folyónak a patakot. Az életet meghatározó fordulópontok a döntés pillanatában sokszor jelentéktelennek tűnnek, sőt, azok is, hétköznapiak, nevetségesen semmitmondók, és csak később, amikor a Párkák visszacsévélik a fonalat, akkor derül ki, hogy ott, az a pont mindennél lényegesebb volt.

– Megy? – szólalt meg egy hang.

Egy középkorú férfi állt előtte. Hátterül a csendben munkálkodó fiatalok szolgáltak.

– Én… nem… – szabadkozott Prudencia, mintha bármiért is szabadkoznia kellett volna.

– Pont úgy nézet ki mint aki menni akar – mondta a férfi és a kezét nyújtotta. – Jónás vagyok. Mint a cetes fazon a Bibliában.

Prudencia zavartan fogadta el a kézfogást.

– Ön új itt, ugye, Prudencia? – kérdezte a férfi.

– Honnan tudja a nevem?

– A lányom mondta, hogy van egy új tanárnőjük. Matek, ha nem tévedek.

Prudencia felnevetett.

– Valójában történelem, de akár lehet matek is. Ki a lánya?

– Az a magas, aki a többiknek dirigál. Delilának hívják és én már nem igazán tudom lenyomni. Nem mintha akarnám, de akkor is. Delila erős. Tudja, hogy mit akar, pont, mint az anyja.

Prudencia a gyerekekre nézett.

– Elnézést, de ha őszinte akarok lenni, akkor nem emlékszem rá. Annyian vannak, hogy aki hátul ül, azt sokszor nem is veszem észre.

– Semmi baj. Delila nem szokta összetörni magát az órákon. De azért figyel. Figyelni és olvasni szeret.

– Helyes – bólintott Prudencia. – És látom, hogy a növényekhez is ért.

– Igen. Kertész lesz, ahogy én is az vagyok. És nem azért, mert én úgy döntöttem. Dönthettem volna én akárhogy. Delila már ötévesen sem engedett beleszólást a dolgaiba. Azt mondta, hogy maga nagyon jó.

Prudencia újra elnevette magát.

– Mit nevet? – kérdezte a férfi.

– Azon, hogy nem vagyok matematika tanár. Tulajdonképpen egyáltalán nem vagyok reálos.

– Attól még jól tanít, ahogy hallom.

– Hát köszönöm. Azért remélem, hogy egyszer majd történelemet is oktathatok. Vagy irodalmat. Azokhoz ugyanis még közöm is van.

Jónás bólintott.

– Azért a matematikát se hagyja abba. Már ha nem megy el most azonnal.

Prudencia a szántóra nézett és nem válaszolt.

– A lányom nemsokára érettségizik. Kellenek a jó tanárok. Nem mindenkinek, de neki igen.

– Én nem vagyok jó matematika tanár. Én kifejezetten csapnivaló matekos vagyok. Már elnézést, hogy ilyen őszintén beszélek, de ez van. Nem én akartam így – mondta Prudencia szinte hadarva. – Azért igyekszem – tette még hozzá.

– A matekkal ne törődjön – legyintett a férfi. – Jó vagyok benne. Delila le fog érettségizni belőle, ha addigra még szóba állunk egymással. Nem könnyű egy kamasszal.

– Hát nem. Idegek kellenek hozzá.

– Nem is kevés. El sem tudom képzelni, hogy maguk hogyan bírják ép ésszel.

– Sehogy. Jól regenerálódunk.

– Aha, így már értem – bólintott a férfi.

A sövénynél egy nagyobb csoportosulás alakult ki. Delila parancsokat osztogatott. Egy ideig szótlanul nézték, ahogy a gyerekek ásni kezdenek.

– És maga, hogyhogy itt? – kérdezte Delila.

– Én? Hiszen én szülő vagyok. A 23-as megköveteli a szülőktől a közreműködést. Vannak szülők a mosodában, a sportpályákon. Szinte mindenhol. Be vagyok osztva, ahogy maga. Kertészként nekem kéne irányítanom a munkálatokat, de Delila azt mondta, hogy jobb, ha nem ártom bele magam a dolgaikba. Majd ő. Bizonyos értelemben igaza is van. Jobban megtalálja a hangot velük, mint én. Azért itt vagyok. Dísznek. A látszat errefelé sokat számít, és nem akarom, hogy valami félresikerüljön az érettségi előtt.

Fölöttük szélsebesen rohantak a felhők. A nap élesen, hideg fénnyel sütött rájuk.

– Akkor megy? – kérdezte a férfi.

– Hova?

– El innen. Higgye el, megérteném. Azt hiszem, hogy én is mennék. Persze, mivel itt tanul a lányom, mégsem, de ha nem tanulna itt, akkor igen. Biztosan. Persze a gyerekek…

– Hát igen. A gyerekek – bólintott Prudencia.

– Volt egy pillanat, amikor majdnem elvállaltam a matekot. Míg Delila le nem érettségizik. Ingyen, mert fizetni nem igazán tudtak volna.

– És?

– Aztán nem vállaltam. Nem vehetem a nyakamba az egészet. Delila is elég sok néha. Az én felelősségem csak rá terjed ki.

Prudencia halványan elmosolyodott.

– Az a baj, hogy… – mondta, de nem fejezte be a mondatot.

– Igen. Magánál más a helyzet. Az a rohadt hivatástudat, mi?

Prudencia bólintott.

– Nehéz elmenni – mondta végül.

A szántón napos és felnős sávok kergették egymást. Most úgy érezte, hogy képtelen lenne nekivágni az útnak, és mégis, a cselekvés szüksége parázsként égette a tudatát.

– Néha én is képtelen vagyok otthagyni egy beteg fát. Nem megy. Fáj, ha látom és a fájdalom cselekvést szül. Ez van. Nem tudok elsétálni. Pedig sokszor semmi közöm nincs hozzá és mégis. A hivatástudat nagy csapda. Könnyű beleesni, és onnan az ember nem nagyon szabadul, mert nem is akar elmenni. Önmagát tartja benne. Bizonyos értelemben ezerszer jobb, ha az ember nem segítő foglalkozást választ. Bármikor leléphet. Be kell valljam, hogy nem lennék a maga helyében. Mert a fák nem beszélnek. Azokat még egész könnyű lenne otthagyni. De a gyerekek!

Prudencia a férfira nézett.

– Maga lelépne?

Jónás hosszú ideig nem válaszolt.

– Nekem azt kell mondanom, hogy nem. Nem magam miatt, hanem Delila miatt. Mindenki a saját nevében beszél, és annak a nevében, akiért felelősséggel tartozik. Ezért én azt mondom, hogy ne menjen, mert azzal nekem és Delilának árt. De én nem vagyok maga. A lányom sorsa nem a maga sorsa.

– Pedig elég közel állunk egymáshoz. Egy orvos nem hagyja ott a betegeit, maga sem hagyja ott a fákat, ezek összefonódó sorsok – mondta Prudencia. – Éppen ezért nem kellene lelépnem.

Jónás halványan elmosolyodott.

– Tudja, hogy mi kell a változáshoz? Bármilyen változáshoz?

– Mi?

– Valami más, mint ami eddig volt. Valami más. Ha nem történik valami, ami eddig nem volt, akkor nem történik semmi. Ez van. Amíg működik a gép, addig lényegét tekintve semmi sem változik.

– Akkor menjek?

– Ne. Delilának szüksége van magára.

Prudencia felnevetett, és a férfi vele nevetett.

– Hát kösz! – törölgette meg szemét Prudencia.

– Nincs mit. Mindig szívesen segítek.

A gyerekek serényen dolgoztak.

– Jól csinálják, a lánya igazi vezér.

– Igen. Pont, mint az anyja – bólintott Jónás.

– Tulajdinképpen mit csinálnak?

– Átütetnek néhány tőkét. Most még lehet, nincs túl hideg.

– De miért?

– Mert szükség van rá. A sor legtöbb bokra megbetegedett. Most mentik, ami menthető. Nem sok esély van rá, de így is ez a legjobb választás. Kockázatos persze, de talán összejön.

– És a betegek? Azokkal mi lesz?

Jónás kuncogott egyet, majd komolyan Prudencia szemébe nézett.

– Attól függ, hogy milyen beteg. Ha az élősködők mindenhol elterjedtek, akkor a fának már nincs esélye. Megpróbálhatjuk életben tartani, de azzal csak egyetlen dolgot érünk el, hogy az élősködők tovább élnek. A fa sorsa már eldöntetett. Neki vége. Látszólag még él, de valójában már halott. A levelek már nem az ő levelei, hanem levelek, melyekből ki lehet szívni a nedveket, az ágak, a rügyek, a gyökerek már nem az ő részei, hanem részek, amikre rá lehet telepedni. Túl sokan vannak, és túl falánkok azok, akik rajtuk élnek. Nem szedheted le őket, nem szabadulhatsz meg tőlük, mert már belemásztak a szövetekbe, a törzsbe, a sejtekbe. A fa már nem fa, hanem egy tenyésztelep. Minden csepp víz, amit felszív a gyökerén, minden parányi energia, amit a levelei szintetizálnak már nem a fát élteti, hanem az élősködőket, akik bár életben tartják a fát, de csak azért, hogy ők tovább élhessenek. Az egyetlen lehetőség, ilyenkor, hogy elpusztítjuk a növényt, hiszen már úgysem az, aminek született. El kell vágni a gyökereit. Minél gyorsabban.

– Megöljük.

– Véget vetünk a szenvedésének.

– És meghalunk vele együtt. A termések, az ép levelek, a fa, ami maradt belőle mind meghal. Ez a cél? – kérdezte Prudencia. Szemében könnyek gyűltek.

– Figyeljen ide. Legyünk őszinték és ne kerteljünk. Ezeknek a gyerekeknek már szinte mindegy – mutatott a közösen szorgoskodó csoport felé Jónás. A legtöbbjük írni és olvasni is alig tud. Buták maradnak. Sokuk nem is bánja, mert nem is tudják, milyen az, ha valaki okos. A szüleik sem nagyon bánkódnak. Nincs is nagy kár, csak az, ami nem történt meg.

– És ez jó?

– Nem jó. Sőt. De ez van. Ők elvesztek, és nem maga miatt. Jók lesznek egy gyárba csavarnak. Szolgáknak, heréknek, élő eszközöknek. Ez a sorsuk.

– És Delila?

– Neki szerencséje van, mert itt vagyok én és főleg itt van neki az anyja, akinél okosabb embert még nem ismertem. Ő meg fogja úszni valahogy.

– És a többiek?

– Elvesznek. Elkallódnak, végük. És még mindig nem maga miatt. Talán egy egész generáció megy most a máglyára, mely nem olyan forró, hogy a rajta égők észrevennék a saját pusztulásukat.

– Maga kegyetlen.

– Nem. Racionális vagyok. Értse meg, a fa már halott. Menthetetlen. Nem éleszthető fel újra, mert attól csak nagyobb és kövérebb élősködők bújnának elő belőle. Ez a fa már egyenlő azzal, ami kiszívja belőle az életet. Átváltozott. Ez az élősködők metamorfózisa, amik bármit képesek átváltoztatni élelmiszerré. Ha elmegy, egy gyökérrel kevesebb lesz.

– Ez gyilkosság.

– Öngyilkosság, és a kérdés innentől már a jól ismert dilemma: elveheted-e saját életed, ha tudod, hogy ha nem teszed, akkor a csak a kínt hosszabbítod meg.

– Remény mindig van.

– Persze. A kérdés, hogy hamis-e vagy sem. Mert a hamis remény nem téged szolgál, hanem az élősködőket.

– Ezt tanítja a lányának is?

– A lányom már most ért a szakmához. Pontosan tudja, hogy vannak bokrok, amiket ki kell vágni és el kell égetni. És persze kár a bokorért, de az élősködőkért nem. A kérdés mindig így szól: megéri-e megmenteni valamit, ami sokkal több halált okoz, mint amiennyit a saját élete megér.

– Ez nem… – kiáltott fel Prudencia.

A gyerekek közül néhányan feléjük néztek. Jónás feléjük intett, hogy minden rendben van.

– Ez nem nézhető így – mondta feldúltan, de jóval halkabban Prudencia.

– De igen. Sajnálom, de így van. Nyilván a fa nem képes így tekinteni magára. Maga sem tud így tekinteni erre az egészre. Túl közel van minden, és mindenki. Maga egy a fa gyökerei közül. Már elnézést, nem úgy értem, hogy maga egy gyökér…

Prudencia elnevette magát.

– Értem, hogyan érti.

– Akkor érti, hogy ezért nehéz ez az egész. Itt mindenki maga dönt arról, hogy elvágja-e magát a fától. És van, akinek ez nem fog menni, mert még úgy érzi, hogy a fa, mely belőle táplálkozik még él.

– Hát ez az!

– De ez illúzió. Mert valójában már nem a fa él, hanem azok, akik rajta élnek. Nagy különbség.

Éles fénycsík érte el őket a felhők közül. – Én mennék, ha a maga helyben lennék, de nem örülök, ha elmegy. Mert a fa egyik termése a lányom. Szóval mint apa azt mondom, hogy maradjon, de mint kertész azt mondom, hogy induljon el. Most. A feleségem eljött.

– Itt tanított?

– Igen.

– És…? Hogy van?

– Mint egy gyökér fa nélkül. Hibernálta magát, hogy talán egyszer még visszajön.

Prudencia a szántó felé nézett, majd a beljebb szorgoskodó gyerekekre.

– És ők?

– Figyelek rájuk. Még legalább két órán át itt lesznek, ahogy a tempót látom. A bentieknek meg azt mondom, hogy nem találkoztunk. Nem fognak sírni maga után. Rengeteg gyökerük van még, nem lesznek igazán elkeseredve.

Feltámadt a szél. Jobbra egy fasor húzott margót a szántó szélére. A fák között észrevett egy hatalmas betonkockát. Most ismerte fel, hogy azt a fasort látja, melyen át megérkezett. Az emlék, mely távoli volt, most élesnek és hívogatónak tűnt. Szó nélkül lépett fel az alacsony kőfalra és ereszkedett le a másik oldalon.

– És ha végül kivágják a fát? Akkor mi lesz?

– Egy hely a földön, ahová idővel el lehet ültetni egy egészséges példányt.

Prudencia mélyet sóhajtott és egy lépést hátra lépett a faltól.

– Sajnálom! – mondta a férfi. – És örülök. Vagyis azt hiszem, hogy örülök.

Prudencia nem válaszolt. Újra a gyerekekre nézett, akik közül páran integetni kezdtek felé.

– Honnan tudják?

– Nem maga az első.

– Én ezt nem bírom.

– Túl fogják élni.

– De ők nem élik túl. Épp ez a lényeg.

Prudencia érezte, hogy újra könnybe lábad a szeme.

– Nekik nem fáj annyira, mint magának, mert csak kevesen tudják, hogy mit veszítenek.

– És akik tudják?

– Nekik fáj, de higgye el, megértik, ami történik. A gyerekek nem hülyék. Sőt, néha értelmesebbek, mint a felnőttek. Menyjen csak!

Prudencia a kezét nyújtotta a férfinak, aki melegen megrázta azt.

– Nincs jobb cipője?

– Nincs. Az errefelé hiánycikk.

– Odaadnám az enyémet, de abban csak botladozna. Ne kérjem el az egyik gyerekkét? Valakinek biztos akkora a lába..

– Ugyan már! – vágott Jónás a szavába Prudencia. – Csak nem szedem le egy gyerek lábáról a cipőjét. Ott azért nem tartok.

Jónás mosolyogva vont vállat. – Ahogy gondolja.

– Nem! – zárta le a vitát Prudencia és gyorsan megfordult, hogy ne lássa a gyerekeket.

A szántó göröngyös volt. Nehezen ment rajta a járás, de a fasor nem volt túl távol ahhoz, hogy ne adott volna elég motivációt. Húsz perc múlva megállt a betonkocka előtt. Jobbra az iskola épülete húzódott, balra a fasor fái. Csak át kell kelnie a fák között és ott találja magát az úton. Onnan pedig ismeri a járást.

Hosszú ideig állt mozdulatlanul.

– Szóval itt van a Rubikon – szólalt meg hangosan, mintha ketten álltak volna a kőkocka előtt.

Néhány méterre tőle a fák közül egy szarvas lépkedett ki a szántóra. Észrevette Prudenciát, és megtorpant. Egy ideig egymást nézték szótlanul.

– Menj csak.

A szarvas megrezdült majd lassan elindult a barázdák között. Prudencia tovább nézte. Irigyelte az állatot, azt az egyszerűséget, mely irányította az életét. Azt a természetes rendet, melyben minden csak reakció volt, melyből hiányzott a döntés súlya, a döntésé, mely oly nehézzé tette az életet. Ezerszer egyszerűbb lenne nem gondolkodni. A gondolkodás átka a döntés. A döntés átka pedig az önvád. Átok patak, gondolta Prudencia.

– Átok patak – ismételte el hangosan.

A szarvas már eltávolodott a fasortól. Komótosan lépkedett, nem érzett veszélyt Prudencia felől. Nem kellett döntenie, hogy siessen-e. Majd az ösztönök megmondják. Azért vannak. Elég csupán pár zaj, villanás. Nem kell több, mint az éppen megnyilvánuló világ, és minden más magától értetődik. Semmi gondolkodás.

Felsóhajtott.

Bezzeg az emberek. Nekik nem elég a múlt és a jelen. Nekik a jövőt is fürkészni kell. Gyűjtik és gyűjtik a világ dolgait, hogy rájöjjenek, mit hoz a holnap. Az ember mániákus lény. Mindent tudni akar. Még a Rubicon előtt.

– Még a Rubicon előtt – mondta újra hangosan, majd mosolyogva megfordult.

*

– Higgye el, őszintén boldog vagyok, hogy látom. Persze ez önzés, de az ember önző lény – mondta Jónás és átsegítette Prudenciát a kőfalon. – Mi hozta vissza? A gyerekek?

– Látni akarom. A saját szememmel.

– Mit?

– Hogy tényleg halott-e.

– A fa?

Prudencia bólintott. – Mert ha nem halott, akkor meggyógyítom valahogy.

– És ha halott?

– Akkor kíméletlenül felgyújtom – válaszolta Prudencia.

– Korrekt – biccentett egyet a férfi.

A nap csíkot szántott az iskola parkján.

(folyt. köv.)