Nem bírta levenni szemét mezítelen önmagáról. Úgy sem csökkent szégyene, hogy tudta, valójában tetőtől talpig ruhában van, és a kép, mely egy stadionnyi ember szeme előtt lebeg, nem valódi. A látszatot is lehet szégyellni szembesült a keserű gondolattal. Hiszen a látszat sokszor minden. Sőt, még annál is több. Végső soron csak a látszat marad az emberből, aztán az is egyre fogy, míg végül egy kimerevített kép lesz belőle, de idővel az is semmivé halványul.

– Egy beszéd? – kérdezte Arisztotelész.

– Mit mondjak?

– Valami szívhez szólót. Valójában mindegy. Nem is szükséges. Akár helyetted is beszélhetünk.

– Azt nem.

– Ahogy gondolod – lépett hátra a férfi jóváhagyva Prudencia döntését .

Arisztotelész négy társával a pódium hátterébe húzódott. Prudencia felnézett az óriási kivetítőre. Anyaszült mezítelen hamis, mégis a megszólalásig valósághű és pontos alakja egyedül állt a fényár közepén. Nem olyan is olyan ronda, döntötte el magában. Még vállalható. Oliverrel töltött együttlétek kúsztak az elméjébe. Hamist testem vizuális közkinccsé vált, gondolta. Pazar. Megköszörülte a torkát. A hangszórók, okos jószágok, semmit sem közvetítettek.

– Én – szólalt meg halkan.

– “Én boldog vagyok” – visszhangzott bömbölve a mondat keresztül a gyepen.

Nemet intett fejével. A kép széttárta a kezeit, mint aki át akarná ölelni a világot. Néhány másodpercig maga elé meredve nézte a tömeget. Újra Oliverre gondolt, aki lehet, hogy most boldognak látja. Talán örül is, hogy minden rendben van. Vagy mindenki csalódott benne, aki ismerte. Ezt tartotta valószínűnek. Így buknak el a messiások: megbicsaklik a bizalom és elterül a porban, ahonnan soha egy megváltó sem állt még talpra élve. Ennyi elég. Az bukás oka senkit sem érdekel. Azok elemzéséhez ész kell, gondolkodás, következtetés. A bukáshoz elég a szem, ami látja az esést. Márpedig az ember többnyire hisz a szemének és ennél tovább nem is erőlteti a dogot. Munka elvégezve, mehetünk tovább. És az elbukottnak onnan már nincs visszaút. Felállni nem lehet. Nem is szabad. Aki porba hull és még kitart az igaza mellett, annak jobb, ha meghal, hogy pusztulásával átemelje halálig védett igazát abba a régióba, ahol már senki sem tud utána nyúlni sem szemmel, sem ésszel, csak a képzeletével. A képzelet pedig csodákra képes. Ha buksz, akkor halj meg. És senkit sem fog érdekelni, hogy mi miatt haraptál a porba. Vicces, gondolta Prudencia, a győzelem valahol egy sima licitháború, ahol a végső tromf maga a pusztulás. Ahogy a mondás állítja: néha a sikerhez meg kell halnod. Oliver tekintetét kereste, de túl sok volt a fény rajta, és kevés rajtuk.

– Ennyi? – lépett mellé Savonarola. – Nem túl sok, de azért nem volt rossz.

– Nem azt mondanám, amit mondanék.

– Hála nekünk – vigyorodott el a férfi. – Akkor kezdjük – mondta és újra a háttérbe húzódott. A nők, akik eddig díszlécként Arisztotelész férfitriptichonját keretezték, most gyors ütemben közeledtek. Prudencia szépnek látta őket, bár a nők megítélésben soha nem volt valami ügyes. Néhány erőteljes lépést követően már mellette álltak.

– Mi van? – nézett rájuk Prudencia.

– Kezdjük – húzta vékony mosolyra a száját az egyik és erőteljes mozdulattal Prudencia hajába tépett. Prudencia feljajdult.

– Hé!

A másik nő ekkor a hasába vágott. Az ütéstől nyögve görnyedt össze. A fájdalom gyorsan múlt, és nem volt jelentős. Az ütés valódi volt ugyan, de inkább jelképes, mintsem erős. Mindazonáltal nem szokta meg, hogy hasba vágják. Valójában még soha nem élt át hasonlót. Lihegve próbálta összeszedni magát. Újra felegyenesedett. Tekintete a kijelzőre tévedt. Az ott álló Prudencia mosolygott és olyan egyenesen állt, mint egy szálfa. Két oldalán két férfi katona tisztelgett előtte.

– Ez… – nyögte.

– Igen. Ez nem mindenhol igaz – mondta az a nő, aki az előbb gyomron vágta és egy újabb ütést vitt be pontosan az előző helyére. Prudencia újra összegörnyedt. Két oldalról erős kezek nyúltak a hóna alá és vonszolni kezdték a színpadon. Az első méterek alatt fel sem ocsúdott, de hamar rákényszerítette magát arra, hogy a fejük fölötti kijelzőre nézzen. Ott bezzeg nem húzták, örömmel, diadalittasan vonult a két tiszteletteljes kíséretet biztosító katona előtt. Útjuk a színpad peremén vezetett körbe, míg vissza nem értek éppen oda, ahol az előbb verni kezdték.

Az iskolaszent várta középen. Tányérképű ember volt. Eddig nem látta közelről az arcát. A képe elé ragasztott maszk kifejezetten sokat dobott a megítélésén.

– Jót tesz magának a maszk – mondta elfúló hangon.

– Ím hát eljöttél színünk elé – szavalta fennhangon a férfi.

– “Ím hát eljöttél színünk elé” – dörögtek a hangszórók ünnepélyesen.

Prudencia agya lázasan zakatolni kezdett. Ezek szerint a fordító nem minden esetben fordít.

– Inkább hoztak!

– “Jöttem” – zengték a mikrofonok.

A tömeg élénk zajjal viszonozta a választ. Taps, fütty, éljenzés és elégedetlenség keveredett egyetlen zúgásba. Várakoznak, gondolta Prudencia.

– Alea Prudencia, mondd meg nekünk, ki vagy! – dörögtek a hangszórók ünnepélyesen.

– Alea Prudencia vagyok. Tanár.

Saját válaszát hallotta lepattanni a tömött szektorokról.

– Alea Prudencia, tanár! Válassz, meg akarod tartani arcod vagy nekünk adod? Dönts szabadon.

– Megtartanám – nézett az iskolaszent szemébe Prudencia.

A férfi elnyomott egy kibuggyanni készülő nevetést.

– “Odaadom” – dörögték a hangszórók a boldog választ.

– Legyen! Ha így döntesz, add oda nekünk.

– Meggondoltam magam.

– “Örömmel!”

“Ügyes”, formálta néma szájjal a szót Prudencia felé az iskolaszent. Kacsintott, majd egy erős pofont helyezett el Prudencia jobb orcájára. Kint a maszkos iskolaszent a nem létező, mezítelen Prudencia fejére tette áldó kezét. Prudencia lába megbicsaklott. Inkább a szégyentől, mint a pofon erejétől rendült meg, de ez nem hatotta meg a férfit.

– És ti, hangyák? Mit kívántok? Kell nektek Alea Prudencia arca? – A “hangyák” helyett Prudencia “kollégákat” hallott. – Kiáltsátok, hogy “Gól!”, ha szükségetek van rá.

Az hangorkán elsöprő erejű volt. Prudencia befogta a fülét. Az iskolaszent nevetve borzongott meg az üvöltés hallatán.

– Látod, Prudencia, tetszel nekik, mindenki a te arcod szeretné – mondta halkan, majd fennhangon folytatta: – Legyen meg a ti akaratotok! Prudencia, menj és veszítsd el az arcod, add oda nekünk, hogy mi továbbadhassuk nekik! – mutatott a közönség felé az iskolaszent. Hatalmas üdvrivalgás jött válaszul. Prudencia egy vékony, de hatásos ütést érzett a térdhajlataiban. Ez sem volt erős, nem is fájt igazán, mégis azonnal összecsuklott. A két nő újra körbevonszolta a szípadon, és ő nem vette le szemét a partvonalon álló barátairól. Halálra vált arcukon rettegés ült. Legalább ők értik, gondolta. Vagy csak képzelődik, a haragot látta rettegésnek. Néha nehéz megkülönböztetni a kettőt egymástól.

Talpra rángatták. Remegő lábakkal egyenesedett ki.

– Alea Prudencia! – emelte égnek a kezét az előtte álló Arisztotelész. A képműsa sem tett másképpen. – Ím, hát eljöttél színünk elé.

– Még mindig hoztak.

– “Jöttem”.

– Úgy döntöttél, hogy odaadod az arcod nekünk.

– “Odaadom önként.”

Prudencia megrázta a fejét. A nem létező, de mégis látszó Prudencia mélyen meghajolt Arisztotelész előtt.

– Magad mondod! Add hát oda.

Prudencia nem mozdult. Lassan közeledett a pont, amikor valami el fog törni benne. Nem tudta, hogy mi lesz az, és azt sem, hogy ez mit okoz majd benne, de azt igen, hogy közeledik. Szemében könny gyűlt, ahogy Oliver, Virginia, Kaspar és a többiek arcát kereste. Rémült kis csoport egy ujjongó óceánban. Ezért szegezik a haldoklók az utolsó pillanatukban olyan emberre a tekintetüket, akik ott állnak fölöttük. Jobb úgy meghalni, hogy van valaki a közelben, akinek látványa összeköti még őket a mindjárt elmúló élettel.

– És ti, hangyák? Mit kívántok? Kell nektek Alea Prudencia arca? – A “hangyák” helyett ismét “kollégákat” hallott. – Kiáltsátok, hogy “Gól!”, ha szükségetek van rá. Kiáltsatok most! – csapott öklével a levegőbe Arisztotelész. Őrjöngő “Gól!” jött válaszul. Újra a levegőbe csapott. Megkapta a várt választ. Majd újra és újra.

– Szeretnek téged, Prudencia. Ez jó, nagyon jó. Rendkívül örülünk ennek – mondta elismerően Arisztotelész. – És most vetkőzz!

Prudencia megkövülten nézett a férfira.

– Nem vetkőzök le. Maga előtt egészen biztosan nem.

– Hiszen eleve pucér vagy. Még mindig nem érted? Már a miénk vagy – biccentett a kép felé Arisztotelész, ahol Prudencia mása felvállalt mezítelenséggel hagyta, hogy a kép Arisztotelész újra megáldja. – Vetkőzz, hogy látványoddal is velünk lehess és velük – mutatott a lelátó felé – soha többé ne lehess. Nincs más választásod. Nézz rájuk! Mindenki ezt akarja.

– Nem tudják, hogy mit tesznek.

– Az senkit sem érdekel. Őket különösen nem. Vetkőzz.

Egy pillanatra megállt Prudenciában a világ. Arisztotelészre nézett, majd Savonarolára és az iskolaszentre. Mohó szemeket látott. Ez helyre billentette. Újra megmozdult benne a vágy, mely végre nem volt üres és kietlen. Termékeny, mohó éhségéből gondolatok születtek. Mély és termékeny csírák. A mohóság vágy. Aki vágyakozik, az sebezhető. A vágy tárgya uralkodik rajtuk, mint mágnes a vasreszeléken. Lám, ők is vágynak. Mohóságuk ejti őket csapdába. Még akkor is, ha ez csak egy kis csapda, éppen akkora, amekkora benne, Prudenciában elfért.

– Hát jó! – mondta és vetkőzni kezdett.

Az önként vállat megalázásnak tartása van. Néha olyan erős, hogy a megalázás valami mássá alakul: a gyengeség apoteózisává. Minél kevesebb ruha volt rajta, annál több erőt érzett magában. A bizonyosság egyre mélyebb gyökerekből szívta a cselekvéshez szükséges erőt. Az sem zavarta, hogy mindez talán önáltatás, csupán elmetrükk ahhoz, hogy kibírja a rajta táncoló tekinteteket. Lopva Oliver felé pillantott. Vajon mit érezhet most? Túl nagy volt a fény, nem találta a férfit. Felnézett a fejük fölött hamis napként világító, óriási kijelzőre. Az ott szereplő Prudencia éppen öltözött. Két nő segített fel rá éppen egy hosszú, fehér, földig érő ruhát. Elmenne esküvői ruhának is, ha hippi lennék, gondolta Prudencia, és belerúgott a bugyijába, hogy messzire szálljon, egészen Savonarola lába elé. A kivetítőn Prudencia is befejezte az öltözködést, és ünnepélyesen fordult a tömeg felé. Meghajolt. Jól áll nekem, futott át Prudencián az oda nem illő gondolat. Jó lenne egyszer tényleg felvenni. A tömeg éljenezve viszonozta az üdvözlést.

– Íme, Alea Prudencia, aki elveszíti az arcát, hogy nekünk adja – kiáltott Arisztotelész.

– Gól! – jött a fülsiketítő válasz azonnal.

– Íme, Alea Prudencia, aki elveszti arcát, hogy mi nektek adjuk.

– Gól!

– Íme, Alea Prudencia, aki elveszti arcát, hogy azt csináljatok vele, amit csak akarunk.

– Gól!

Az tömegből áradó izgatottság hullámként érkezett hozzájuk.

– Íme, Alea Prudencia, aki elveszíti az arcát, hogy azt csináljunk vele, amit csak akarunk.

– Gól! – üvöltött vissza a tömeg.

Arisztotelész közvetlen Prudencia elé állt és felemelte a kezét.

– Nekünk! – kiáltotta.

– “Nektek” – dörögték a hangszórók.

Az első pofont Prudencia szinte nem is érezte. A második már kicsit erősebb volt. A harmadiknál védekezni akart, de a mögötte álló két nő még időben lefogta kezeit.

– Nekünk! – kiáltotta egyre hangosabban Arisztotelész.

– “Nektek” – üvöltötték a hangszórók.

A pofonok sütöttek, de nem fájtak. Vagy talán fájtak, de ő mégsem érezte így. Nem vette le szemét az őt ütlegelő férfiről. Tekintetét belefúrta a tekintetébe. Csak fejének önkéntelen mozdulatai térítették el néha, de mindig visszatalált. Értelmének egy távoli zuga felfogta, hogy a tömeg minden pofon után felsikolt örömében. “Gól!” “Gól!” “Gól!” Kénytelen volt felpillantani a kijelzőre. Az ünnepi lepelben álló Prudencia fent csókokat kapott pofonok helyett. Egyiket a másik után. Ismét Arisztotelészre nézett, kinek szeme mögött hideg vágyak elégültek ki éppen.

– Nekem! – ordította torka szakadtából. Nyál fröccsent Prudencia arcára, melyet azonnal letörölt a következő pofon.

Nem tudta, hogy meddig tartott az ütlegelés. Legalább három tucatott kapott egymás után. Az arca végül mégiscsak elzsibbadt. Már mindegy volt a mennyiség. Lehet, hogy ennyi csók is fáj egy idő után. Az utolsó ütések alatt a tömeg már önkívületbe került, ahogy Arisztotelész is elveszítette önmagát a folyamatban. Amikor végül a férfi lihegve hátra lépett, a közönség is zihálva megpihenhetett.

A pálya mellett Oliver Virginiába kapaszkodva nézett fel a soha nem létező Prudenciára.

– Ez nem ilyen szokott lenni – mondta Arisztotelész.

A hangszórók csendben maradtak.

– Most ilyen lett – vont vállat Prudencia.

– Most ilyen – válaszolt Arisztotelész. Arcán zavarodottság ült, mely lassan oszlani látszott.

– Menj hát, Alea Prudencia! Veszítsd el az arcod! – nézett a tömeg felé Arisztotelész.

Prudencia hátára két kéz simult finoman. Tudta, hogy mennie kell, de még nem mozdult. Legfeljebb újra körbevonszolják a színpadon. Egy villanás erejéig felpislantott az égre. Az ottani Prudencia is állt még, de a teste már nem létezett. Hófehér ruhája beleolvadt a színpad fehér tömegébe. Csupán arca virított a pofonoktól, melyek kemény csókokká váltak a tömeg szemében. Különös kép volt. Egyetlen arc a semmi közepén.

A színpad mozdulatlanná dermedt néhány különös másodpercig.

– A kezetekbe ajánlom magam! – kiáltotta el magát Prudencia. A mondat végigsöpört a lelátókon, belefúródott minden fülbe.

Arisztotelész tekintetében valami megtört egy pillanatra. A bólintást csak Prudencia látta, ahogy a férfi csak neki szánta.

Prudencia megindult a körútján a valóságban immáron mezítelenül, de látványában csak egy arc repült körbe a téren. A nézőtér ünnepélyes csöndben figyelte a vonulást.

– Prudencia! – kiáltott valaki vékonyka hangon, azonnal lepisszegték.

Kimérten lépkedett. Háta mögött a szép nők kísérték. A kijelzőn, ahogy eddig is, mindenkin maszk volt. Középen már ott várták a férfiak. Arisztotelész egy hófehér maszkot tartott a kezében. Prudencia megállt előttük.

– Alea Prudencia! Ím hát eljöttél színünk elé! Veszítsd el az arcod az akaratod szerint. Veszítsd el az arcod, az akaratunk szerint! És mi elvesszük tőled!

Arisztotelész előre lépett és szembe fordította Prudencia a nézőtérrel. A tömeg felől szinte fényként áradt az ünnepélyes figyelem. A férfi elé lépett és felemelte a maszkot, melynek belseje sötét volt. Arcán nem látszott sem diadal, sem megbánás. Tette a dolgát. A maszk hideg volt. Prudencia megrázta a fejét. Tarkóját megmarkolta egy kéz. Nem ellenkezett tovább. Arcára finom, de határozott erők simultak. Arisztotelész eltűnt a szeme elől. A maszk résein keresztül távolinak tűnt a lelátó elvarázsolt közönsége. Ilyen tehát az életben is. Távoli, ahol minden csak képnek látszik. Két kéz érintését érezte mezítelen hátán. A kezek a színpad előterébe vezették. Egyedül állt a tömeg előtt. Felnézett a kijelzőre, ahonnan eltűnt az alakja. Öt maszkos embert látott és egy fehér foltot, mely ő volt valamikor. Arctalan, testetlen emberré vált.

Haza akarok menni, gondolta. Le akarom vetni ezt a maszkot. El akarok menni innen, el erről a színpadról, le a fűre, aztán ki a játékkoskijárón, át a folyosón a stadion elé, el az újraültetett, és újra újraültetett sövénysorok mellet egészen a kerítésig, majd tovább a szántón a fasorig, és újra a szántón a buszmegállóig, aztán haza… Egészen haza… Messzire. Nem kell, nincs erre szüksége. Oly ember van még ebben az iskolában, aki itt állhatna. Miért kéne maradnia és eljátszania valamit, ami nem is igazán ő. Ha a világ színpad és színész rajta minden férfi és nő, az még nem jelenti azt, hogy most neki éppen ezt a szerepet kell eljátszania. Csak el kell indulni. Ki kell lépni a keretből és nekiveselkedni az útnak. Az első lépések talán nehezek lesznek, fájdalmasak is, de a következő könnyebb lesz. Azt pedig egy még könnyebb követi. Egészen egy másik életig. Ez a szerep nem az övé. Túl sok lépcsőt mászott meg, túl sok volt a folyosó, terem, alagút, felvonó. Ő csak tanítani akart. Matekot, ha azt kell, de még a kémiába is beletanul, ha kell.

A tömeg lélegzet visszafojtva figyelte a semmit. Elég az is nekik, ha a semmi jelentőséggel bír, és már nézhetik is.

Oliver is felfelé bámult. Azt nézte, amit nézhetett, hiszen számára más nem adatott. Ha ott állna mellette, ő is ezt nézné. Talán még azt is kiabálná, hogy Gól! Lehet, hogy iróniával, vagy beletörődéssel, haraggal tán, de szinte biztos, hogy kiabálna. Azonban ő most itt áll. Nem máshol.

A mosoly, mely megjelent arcán keserű volt. Visszafojtotta a könnyeit.

Rendben van. Akkor tudjuk meg, hogy mi végre vagyok itt. Hiszen végső soron valahol mindenki erre a kérdésre akar választ kapni amíg él. Akkor is, ha soha nem teszi fel magának.

Arca kezdte megszokni a maszkot. Már nem volt hideg és nem is érzett különösebb nyomást sehol. Könnyek gyűltek a szemébe. Fülsiketítő csend telepedett a világra, és megállt az idő.

Néha csak úgy megáll.

– Már leveheted – hallott meg valahonnan a távolból egy ismerős hangot.

Megfordult, majd ijedten a kijelzőre kapta a fejét, mint aki hibát követ el, de az üres folton nem látszott, hogy merre néz. A színpadon már nem csak öten álltak. Legalább két tucatnyi ismeretlen ember sorakozott egymás mellett a háttérben. Sorfalat adtak egy új maszknak. Neki.

– Már leveheted, nem látnak – mondta újra az ismerős hang.

Egy öreg ember volt. Öreg és őszinte. Prudencia szeméből végül kibuggyant egy könnycsepp és végigszaladt az arcán. Közvetlen az öreg mellett ott állt Dominika is. Szürke volt és fakó, mint egy kegyetlen királynő.

Prudencia levette a maszkot, és letörölte a könnyeit.

– Beszélhetnék még hozzájuk?

Az öreg szeme mosolyogni kezdett.

– Persze – válaszolt hidegen Savonarola. – Csak ne ereszd hosszú lére, mert a játékosok lemerevednek ennyi állásban.

– Shakespeare lesz. Az csak nem baj?

– Bármi lehet. Majd segítünk.

Prudencia megfordult, és elindult a színpad szélére.

– Itt is mondhatod – kiáltotta utána Savonarola. – Úgy sem látnak.

– Jobb elől – ment tovább Prudencia. A lépcső – tizenhárom fok – tetején állt meg. Lábujjai begörbültek a legfelső fokon. Mint kislány koromban, gondolta, mindig így ugrottam a medencébe. A lépcső alatt megjelent két magas és erős ember. Az egyiknek már utazott a hátán nem is olyan régen. A szemmel alig látható bubborék, mely megszűrt és lefordított mindent, ami bent zajlott, közvetlenül az arca előtt vibrált.

– Shakespeare! – szólalt meg. Ugyanazt a szót hallotta viszont. A tömeg feszülten figyelt. Mély levegőt vett, és újra kezdte. – Shakespeare képzelte el egy drámájában, de én úgy hiszem, hogy pontosan így történt. Hinnem kell, hogy így történt. 1415. október 24-e este volt. A sátor ponyváján már kopogott az eső. Azincourt kis városa közel volt, szinte látni lehetett onnan, ahol a sereg lesátorozott. Szemben velük az ötszörös túlerőben lévő francia sereg várta a másnapot. Érezni lehetett a lovaik szagát. Még nem tudták, hogy a világtörténelem egyik leghíresebb csatája vár rájuk. V. Henrik a kuzinjához fordult és így szólt: Elég sokat veszít a hazánk, ha meghalunk. De tudod, engem nem érdekel más csak az, hogy győzzek. És én mondom neked, nem kell még több ember a csatába. Elegen vagyunk. Sőt, mondd el mindenkinek: ha menni akar, hát menjen, útiköltséget is adunk neki, hiszen olyan emberrel nem is halnánk szívesen, aki nem mer velünk halni. De aki hazajut innen élve, élete végéig emlékezni fog e napra. És ha jön az évforduló, megvendégeli barátait és elmeséli a hőstetteket, melyet ezen a napon követett el. A többiek nevét barátként emlegeti majd, gyerekeinek megtanítja ezt a napot, és soha nem felejtenek el minket, ezt a néhány embert, akik a vérüket ontják ma velem. Ők mind testvérek lesznek, és mindegy, hogy honnan jöttek, nemesekké válnak. Azok pedig, akik most ágyban pihennek, örökre kárhoztatják magukat, hogy nem voltak itt, és elcsöndesednek, ha olyan beszél, aki ezen a napon velünk harcolt.

Prudencia előrehajolt. Arcán a buborék halkan sistergett, amikor áthajolt rajta rajta.

– Kollégák! Ezt is Shakespeare mondta egy másik darabban, komédia volt az, nem dráma: Ne féljetek a nagyságtól. Van aki annak született, van aki elérte, másokra pedig rákényszerítették. Én nem tudom, melyik vagyok, csak azt, hogy itt leszek. Holnap is itt leszek, és azután és harmadnapra is. Nem megyek sehova, mert bár elfutnék, de nem tudok, így maradok. Csak ennyit ígérhetek, de ennyit igen. Ennyit mindenképpen. Aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz belőle.

Mögötte futó lépések döndültek a pódium hófehér deszkáin. Mosolyogva fordult meg és kitárta a kezét. Egy tucat ember futott felé. Az elől rohanó két szép és erős nő is elég távol volt ahhoz, hogy időben odaérjen.

– Én nem vagyok langyos! – kiáltotta és hátravetette magát. Ez fájni fog, gondolta. Tizenhárom lépcső. Lefelé is annyi a bitó mindenkinek, nem csak felfelé.