A meccs végül vereséggel zárult. Néhányan kelletlenül tapsoltak. A terasz hirtelen újra a felhők fölé került. Lábuk alatt átlátszóvá vált a padlózat, melytől Prudenciában újra zsigeri félelmek keltek éltre.

– Visszamentünk? – kérdezte miközben megpróbált uralkodni félelmén.

– Soha nem voltunk lent. Jelenlétünk mindig virtuális. Elérhetetlenek vagyunk. Ez az egyik eszközünk – válaszolt Savonarola. – Persze a látszat más, de valójában mindenki tudja, hogy mi a helyzet – tette még hozzá.

– Akkor minek a látszat?

– Mert a leglényegesebb. Ha lent látnak, akkor azt tudják, hogy elérhetőek vagyunk. Ha eközben azt is tudják, hogy nem vagyunk hús vér valónkban jelen, akkor azt is tudják, hogy elérhetetlenek vagyunk. Egyszerre két dolgot is tudnak rólunk.

– És ezek ellentmondanak egymásnak.

– Ez még soha nem volt probléma.

– Az emberek nem hülyék.

– A legtöbbje az – nevetett fel Savonarola szárazon.

A terasz lassan kiürült. Csak néhány beszélgetésbe feledkezett csoport maradt hátra. Arisztotelész sem volt a láthatáron, ahogy Platón és a frissen megismert Hüpátia sem tartózkodott már közöttük.

– És most?

– Most felkészítjük a szertartásra.

– Elég sok szertartásuk van.

– Igaz. Erre szüksége van mindenkinek. A szertartások legitimálják az eseményeket.

– Azok a törvények, nem?

– A szertartások teszik láthatóvá és érthetővé a törvényeket. Maga történelmet tanított, ezt nem tudta?

– Ezen még nem gondolkodtam elég mélyen.

– Pedig kéne. Ha elmegy egy színházi előadásra, ahhoz jegy kell. Ez a törvény. De amikor a jegyet bemutatja a jegyszedőnek és az széles mosollyal beengedi a nézőtérre az a már szertartás. A látszatra szükség van. Ha tilos lopni, az a törvény. Amikor levágjuk a fél kezét annak, aki lopott, az a szertartás része. Nem lehet kispórolni. Szükség van rá.

– Mostanában nem volt túl sok kézlevágás – mondta halkan Prudencia. Félt a férfitól, de félelme különös haragot is hordozott. Soha nem gondolta volna, hogy érzései ilyen mélységeket is felvehetnek a vállukra. A kürtő megváltoztatta. Ebben most már biztos volt. Csak abban nem, hogy a változás jó vagy éppen rossz irányba tereli-e eddig sem nyugodt életét.

– Az igaz. A szertartások is változnak. De a lényegük örök. Szükség van rájuk, hogy mindenki megértse a mögötte húzódó törvényeket. Egy kép ezerszer többet ér egy szónál.

– A tanítás egyik nagy titka.

– A világ nagy titka. És tudja, hogy miért?

– Sejtem.

– Szerintem nem tudja. Azért, mert az emberek még mindig csak egyszerű állatok. A képből értenek igazán. Bevésődik az idegrendszerükbe.

– A szavak is bevésődnek. Az emberek képesek a gondolkodásra.

– Persze. Ezt senki sem állította. De akkor is állatok. Zsigeri szinten még mindig azok. És azok is maradnak. Vágd le a tolvaj kezét, vagy szúrd ki a szemét és az emberek megérik a törvényt. Küldd el nekik levélben és átsiklanak rajta. Ez pedig végtelen lehetőségeket ad a kezünkbe. Ha valamit meg akarunk értetni velük, be akarjuk égetni a tudatukba, akkor szertartást teszünk hozzá. Ha csak el akarunk érni valamit, amit ők nem, akkor azt csak írásban közöljük velük. Ez ilyen egyszerű. Hát ennyit számít a szertartás. Nagyjából lét és nem lét között tesz különbséget.

Ketten maradtak a teraszon. Savonarolán nem látszott érzelem, de még szándék sem. Prudencia most először mert hosszasan elidőzni a férfi arcán.

– Mi az igazi neve?

A kérdés úgy bukkant elő belőle, hogy észre sem vette. Kezdte megszokni, hogy nem ura önmagának, és csupán döntései színtereként van jelen, nem előidézőjeként.

– Savonarola.

– Nem hiszem, hogy ezzel a névvel született.

– Az a nevem, amit a nevemnek tartok.

– És miért éppen Savonarola?

– Mert ő jól értett ahhoz, hogy mit kell mondani a népnek.

– Seneca is.

– Seneca elméleti ember volt. Savonarola gyakorlati is. A gyakorlat sokat ér.

– Savonarola a világi örömök ellen beszélt.

– Az mindegy, hogy mi mellett vagy ellen beszélt. Akkor az volt a sláger. Most más az. Részletkérdésekbe nem érdemes belemenni. Maga már gondolkodott néven?

Prudencia felnevetett.

– Azt sem tudtam, hogy kellene gondolkodnom. Egyébként nekem tökéletes az, amit a szüleim adtak.

– De nekünk nem. Kell magának egy név. Ez is a szertartás része. Nincs név, nincs szertartás. Ezek a szabályok.

– Ezen múlik?

– Ezen is. Még mindig nem érti, ugye? Ha fel akar kerülni, akkor a mi szabályaink szerint kell viselkednie. Ezek a szabályok sokkal nagyobbak és erősebbek magánál, mert ezek nélkül nem lehetnénk itt. Aki nem tartja be, annak itt nincs helye. Aki elárulja…

– Az meghal?

– Nem lehetetlen az sem. Itt mások a szabályok. Vannak és ugyanolyan szigorúak, de mások. És ezeket be kell tartani. Tehát kell egy név.

Prudencia halványan biccentett, hogy tudomásul veszi a feladatot.

– Arisztotelészt miért nem hívja magát Zeusznak, vagy maga miért nem Siva pusztító?

– Nem vagyunk istenek. Az isteni neveket felejtse el, egyiket sem használhatja. Emberi név kell.

– Miért?

– A perspektíva miatt. Ha emberi neve van, akkor embernek látszik.

– Miközben istenként gondolunk magunkra? – Belül valami megremegett, amikor észrevette, hogy önmagát is beleértette a kérdésbe.

Savonarola szájában megjelent egy mosolyra utaló ránc.

– Az, hogy miként tekintünk magunkra, a mi dolgunk. De látszólag emberek vagyunk. A nevünk az. Persze nem maradhat meg a közönséges név, mert az viszont túlzottan lehozna minket a felhők alá. Ezért kell egy olyan név, ami már majdnem isteni. Inkább fogalom, mintsem egy élő ember neve. Ha azt mondom, hogy Einstein, akkor nem egy büdöset szaró ember jut eszébe, hanem a legfőbb tudás. Azért kell magának is hasonló nevet választani. A Jeanne d’Arc egyébként nem rossz. Arisztotelésznek tetszene. Benne van a messiás is, csak éppen ember.

– Akit máglyán elégettek.

– Savonarolát is. Részletkérdés. Az aura számít, nem a történeti hűség. Akkor a Jeanne d’Arc maradhat?

Prudencia megcsóválta a fejét.

– Nem hiszem el, hogy erről beszélgetünk.

– Itt fent csak ilyesmiken beszélgetünk. Legalábbis a legtöbben. Persze ki kell dolgozni a részleteket is, de az rutinmunka, nem mindenkinek való.

– És miből áll majd a szertartás?

A férfi csontos arca ijesztő vigyorba húzódott.

– Majd meglátja.

– De mégis. Szeretném tudni.

– A lényeg, hogy elveszíti az arcát.

– Arcvesztés? Az nem a legfőbb büntetés?

– Az arcvesztés önmagában még nem jó és nem rossz. Mindenki elveszíti az arcát, amikor eltűnik valahonnan. Arca csak azoknak van, akik valahol vannak.

– Ezt nem értem.

– A látszat. Nem gondolkodik a látszatban. Maga el fogja veszíteni az arcát. És kap egy újat, amit itt használhat. Mert aki elveszíti az arcát, az nem maradhat ott, ahol volt. Ez azért érthető nem?

Prudencia szíve a torkában dobogott. Most először érezte magát valós veszélyben.

– Ez egy bejáratott gépezet – folytatta a férfi. – Nem kell tennie semmit. Minden a maga menetében zajlik. Ne aggódjon.

– Én azért aggódok egy kicsit.

– Felőlem – vont vállat a csontváz. – Akár aggódhat is. A helyzet az, hogy nem bízom magában. Egy hajszálnyira sem. Ha tehetném, leküldeném. Vagy el, egészen távolra, ahonnan nem tud visszajönni.

– Miért, nem teheti?

– De igen. Én bármit megtehetek. De úgy döntöttem, hogy nem éri meg a vesződséget. Ha nem illik ide, az úgyis hamar kiderül, és akkor beindulnak…

– A folyamatok.

Savonarola biccentett egyet.

– Maga okos. Ez egyszerre jó és veszélyes is. Nem szeretem a túl okos embereket.

– Akkor maga nem volt sose tanár.

– Én? Azt kellene még.

– Miért? Tanárnak lenni olyan rossz?

– Azt nem tudom. De azt igen, hogy veszélyesek. A művészek is. Mindenki, aki gondolkodik.

– Mindenki?

– Úgy van.

– Még azok is, akik azt gondolják, ami maguk szerint helyes?

– Maguk szerint? Azt hittem, hogy szerintünk – nézett Savonarola Prudenciára úgy, mintha rajtakapta volna valamin.

Prudencia elvörösödött, és ez sokkal jobban zavarta, mint az, ahogy fogalmazott. Bent felhők és napsütés váltotta egymást szédítő ütemben. Szinte szétszakította azt, amit eddig Prudenciának vélt.

– A válasz egyébként igen. Aki gondolkodik, az lát, aki lát, az választ, aki választ az nem követ. Nem szertem azokat, akik nem követnek. A követéshez nem kell gondolkodás, csak lelkesedés. Azt pedig könnyű fenntartani.

– És a tanárok?

– Azok képesek a gondolkodásra. Ezért jelentenek veszélyt. Sőt, gondolkodni tanítanak. Ez még nagyobb veszély, mert nem mindegy, hogy milyen gondolkodásra nevelik azokat, akiknek csak egyféleképpen lenne hasznos gondolkodniuk.

Prudencia kiszáradt szájjal nézett a csontos arcra. Bent mintha hirtelen lenyugodott volna minden.

– Egyféleképpen?

– Hogyne. A folyamatok miatt.

– Vagyis azok miatt, akik itt fent laknak.

– Nyilván. Minden azok miatt van. De a tanárok ezt képesek megzavarni. Hála ég, nem mindenki, de elég sokan. Nem szeretem a tanárokat. Veszélyesek. Persze hasznosak is. Egy igazán jó fegyver mindig veszélyes a gazdájára is. Én nem szeretem az igazán jó fegyvereket.

Talpuk alatt egy nagyobb felnő úszott el. Prudencia úgy érezte, hogy a bent suhanó felhők, vágyak, félelmek, dühök valahol összekapcsolódnak az alant hömpölygő tömegekkel. Talán ezek is folyamatok.

– És a művészek?

– Azok bizonyos értelemben rosszabbak. A művészeket még annyira sem lehet irányítani, mint a tanárokat. És ők is nevelnek vastagon, bár nem is veszik észre. Viszont van egy jó oldaluk.

– Kevesen vannak?

– Dehogy – húzta keskeny mosolyra száját Savonarola. – Sajnos nem elég kevesen. Viszont éhesek. És aki éhes, annak étel kell, akinek étel kell, az pedig belelép a folyamatokba. Ha pedig belelép, akkor már a része is. Kezelni lehet. Szóval nincs gond, de akkor szem szeretem őket. Senkit nem szeretek, aki képes gondolatokat átadni nagy tömegeknek. Sok velük a gond.

– De hát a folyamatok megoldják. Nem? A folyamatok mindent megoldanak.

Savonarola egy pillanatra elgondolkodott.

– Tudja, az egész élet nem más mint puszta statisztika. A folyamatok számok alapján működnek. Nekünk, vagyis most már magának is, egyetlen dolgunk van. Biztosítani a megfelelő számokat és értékeket.

– Még soha nem gondoltam így a történelemre.

– Mert még soha nem csinált történelmet. Majd most fog. Nem is tudom, hogy miért mondom ez el magának a szertartás előtt. Talán azért, mert tartok magától…

Elgondolkodott.

– És ha nem tudjuk biztosítani a megfelelő számokat – kérdezte gyorsan Prudencia.

– Akkor borulnak a folyamatok. Tudja, hogy mi az a küszöbérték?

– Sejtem.

– Ha azt átlépjük, akkor már nincs visszaút. A folyamatok más folyamatokba csapnak át.

– Ezek szerint mindig vannak folyamatok?

– Hogyne. Az egész világ folyamatok egymásbakaroló tánca.

– Ez szép.

– Igen. Főleg akkor, ha azok a folyamatok nekünk dolgoznak. Ez a fő feladatunk. Olyan értékeken tartani a felhők alatti részecskéket, hogy azok megmaradjanak azokban a folyamatokban, amit mi irányítunk és ami nekünk hajt hasznot.

– Ez számít csak?

– Mindenkinek ez számít, csak vannak, akik mást hazudnak maguknak.

– Ez nem így van.

– De igen. Majd meglátja.

– És ha nem stimmelnek a számok?

– Akkor baj van. Főleg arányokkal dolgozunk. Mint a kémikusok. Ügyelünk az egyensúlyra, a kémhatásra. Ha túl savas valami, legyen több lúg, ha túl lúgos, legyen sav. Ha kevés legyen egy kicsit több, ha túl sok, legyen kicsit kevesebb. Fizika, kémia, matek. Semmi más, csak számítás. A lényeg, hogy azon mezsgyén belül maradjunk, ahol a folyamatokat képesek vagyunk irányítani.

– És ha egy láncreakció mégis beindul? Már ha jól értem a hasonlatot.

– Jól érti. Akkor pusztító folyamatok veszik át a szerepet.

– Pusztító? Kinek?

– Nekünk. Csak ez számít. Semmi más. Hamarosan maga is így érez majd, nem kell sok idő hozzá.

Prudencia összeszorította a száját, hogy ne adhasson ki hangot. Úgy tűnt, itt fent ez gyakori szokás.

– Most azt gondolja, hogy ez nem fog bekövetkezni. Holott az, ami most magával történik szintén egy folyamat. Értékekkel és mutatószámokkal. És bár éppen csak, de még a küszöbérték alatt van. Szóval ne aggódjon. Ez egész csak idő kérdése. Lassanként egyre jobb lesz minden, majd maga is megérzi.

– Uram, megjöttünk – szólalt meg valaki a hátuk mögött.

Két férfi állt a teraszon. Elegáns ruhában voltak, de Prudenciának úgy tűnt, hogy mégsem tartoznak ide. Nem tudta volna megmondani, miért. Csak érezte, de az érzés erős volt, bizonyosságként adta el magát.

– Helyes. Már ideje volt. Akkor mehetnek is – biccentett Prudencia felé.

Az egyik férfi Prudencia elé állt.

– Asszonyom?

– Tessék?

– Jöjjön velem?

– Nem megyek.

– De megy – jegyezte meg Savonarola. – Ha nem megy el vele, akkor máshová megy. Ámbátor akkor is vele, szóval mindenképpen megy, csak nem mindegy, hogy hova.

– És hova megyek?

– Felkészítik. Nem fog fájni. És ha minden igaz, akkor ezt maga is akarja. Vagy mégsem? Egy tanártól bármi kitelik.

Prudencia nem tudott ölni a szemével, de szívesen megtette volna. Újra összeszorított szájjal az előtte álló férfi mellé lépett.

– Egyébként tudja, hogy miért beszéltem a folyamatokról, a tanárokról? Van fogalma arról, hogy miért adtam ki magunkat?

– Mert bár nem bízik bennem, de szüksége volt arra, hogy elmondja. Az ellenségeknek is van bájuk.

– Tényleg nem bízom. De tudtam, hogy ha ezt a percet kivárom, akkor már mindegy. Már része a folyamatnak. Nem tehet semmit. Bedaráltuk. Vége, kedves Jeanne d’Arc.

Prudenciát kiverte a veríték.

– Nem értem – mondta elszorult torokkal.

– Tudja, vagyis nem, nem tudja… ha tudta volna talán máshogy dönt.

– Mit nem tudtam.

– Azt, hogy csak le kellett volna lépnie a tribünre és lesétálhatott volna. De nem tette. Itt maradt. Innen viszont már csak zuhanhat, de még az sem egyszerű. Egy esélye volt, és azt elszalasztotta.

– Azt mondta, hogy soha nem voltunk lent.

– Hazudtam. A látszat, Prudencia, a látszat. Még mindig nem érti. De nem baj. Most már hamarosan érteni fog mindent. Innen fentről egészen más a világ. Innen fentről térkép e táj. És legyünk őszinték, senkit sem érdekel igazán, hogy hol lakott Vörösmarty Mihály. Feltéve, ha nem a folyamatot szolgálja. Akkor persze igen.

Prudencia érezte, hogy felkarját két oldalról megszorítják, de ő megmakacsolta magát. A két férfi kérdőn nézett Savonarolára, aki legyintett egyet, hogy nem kell erősködni.

– De miért én? Mit nyernek ezzel? Miért nem hagyták, hogy lelépjek? Miért nem szólt, ha annyira utál?

– Mondja, mit szóltak volna a farizeusok, ha Jézus beáll hozzájuk?

– De nem állt be.

– De mi lett volna, ha beáll?

Prudencia megrázta a fejét. Nem akarta továbbvinni a gondolatot. Képtelen lett volna szembenézni vele. Savonarola széles mosollyal folytatta. Most már csak a ragadozó maradt meg belőle: – Segítek. Akkor másképpen ismerné most a Bibliát. Ennyit érnek a folyamatok.

– Nem vagyok Jézus.

– Mi pedig nem vagyunk farizeusok. De tudja mit? Ha Jézus beállt volna közéjük, akkor a nevük is mást jelentene. Egészen mást. Talán azt, hogy “őszinte” vagy esetleg “tiszta”. És Jézus most átállt.

– Nem álltam át.

– Már mindegy. Szóval átállt! – nevette fel Savonarola és a terasz korlátja felé fordult.

Prudencia két karját újra megszorították a markok.